Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
POGÁNY-BALÁS EDIT: Egy előkép jelentésváltozásai
vértezetbe öltöztette a művész. Nagy Sándor karmozdulata is teljesen hasonló a Dioskurosok lendületesen felemelt kartartásához. A monte cavallói lovak és az Anghiari csata lovainak hatása meglátszik minden későbbi ágaskodó ló ábrázoláson, különösen azoknál a mestereknél, akik egyúttal csatakarton-másolók is voltak. Pontormo néhány művénél is például, jól látható a ló ábrázolásokban az Anghiari csata hatása. 0 Pontormo 1508ban egy rövid ideig Leonardo tanítványa volt és akkoriban másolta az Anghiari csatát. Andrea del Sarto, Pontormo tanítója és Piero di Cosimo tanítványa, szintén csatakarton-másoló volt, és pl. a San Filippo Benizzi freskó-ciklus egyik részletén a leonardoi lovas-alakot ábrázolja s a mellette levő egyik alak pedig Michelangelo-csatakarton reminiszcenciát mutat — ahogy Shearman 7 is rámutat — még pedig a csatakarton jobb szélső harcosánál, amely a monte cavallói Dioskurosok „Opus Praxitelis" nevű alakját követi. Érdekesen mutatkozik meg Parmigianinónál a monte cavallói ló hatása és Leonardo lovának ha.tása, akihez ezek közvetett úton kerülhettek el. Parmegianino egy erőteljes rajzát, amely hátnézetben, féloldalról ábrázol egy ágaskodó lovat Leonardo budapesti lovával és Parmegianino 1522-es St. Secundus freskójával (71. kép) hozta kapcsolatba Popham. 8 Erre vonatkozólag rá kell mutatnom, hogy nem a budapesti ló után keletkezhetett ez, hanem részben a közös antik előkép magyarázza a hasonlatosságot, részben valóban lehetett ismeretes a művész előtt ágaskodó kis szobor Leonardótól, de nem a budapesti ló, amelyet Franciaországban, élete vége felé alkotott, hanem egy olyan viasz modell, 9 amelyet az Anghiari csatához készített Leonardo mesterségbeli tanulmányul a saját festménye számára. Megállapításom szerint tovább vizsgálva a St. Secundus képet, ki lehet mutatni, hogy az ágaskodó ló és a mellette álló antik vértbe Öltözött alak a monte cavallói Dioskurosok formai megoldását követi. Primaticcionak később a lófékező Nagy Sándor ábrázolására a monte cavallói lófékezők csoportja mellett a képzőművészetben már feldolgozott új alkotások is ösztönzően hathattak, amiket akár eredetiben, akár rajz vagy metszetmásolatban ismerhetett. A bolognai Primaticcio az egy időben Bolognában működött Parmegianino rajzait vagy metszeteit, vagy rajzairól készített metszeteit feltételezhetően megismerhette. A művészek általában hamarabb kezdik az új jelentést alkalmazni, a tudósok később rögzítik. Primaticcio hamarabb festi a monte cavallói Dioskurosok alapján megformálva Nagy Sándort a Bucephalusszal, mint ahogy Onofrio Panvinio megállapítja ezt. Rubens hamarabb festi Dioskurosokként, a Leukyppos leányainak elrablása című képén a monte cavallói Dioskurosokat, mint ahogy Donáti 10 a szoborcsoport jelentését a Dioskurosokban megállapítja. Azt látjuk tehát, hogy a szoborcsoport maga is különböző jelentésváltozásokon ment keresztül a középkori meghatározások óta, amikor filozófusoknak tekintették őket, ahogy a Mirabiliák is feltüntetik, majd kolosszusoknak, óriásoknak, később Nagy Sándornak jelölve, amely elnevezés sokáig tartotta magát, még e Clapp, Fr. M.: Jacopo Carucci da Pontormo. New Haven—London—Oxford, 1916. 268. 7 Shearman, J.: Andrea del Sarto. Oxford 1965 79. Pl. 8. 8 P o p h a m, A. E.: Catalogue of the Drawings of Parmegianino. New Haven and London. 1971. I. 5. Fig. 5. II. PI. 19, 265. 9 Pedretti, C: Leonardo. A Study in Chronology and Style. Thames and Hudson. London. 1973. 85. 10 W i n n e r, i. m. 91.
