Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
GERSZI TERÉZ: Jan Brueghel Sziklás táj Szt. Antallal című képének előzményei és hatása
a háttéri tájra itt nem nyílik kitekintés (94. kép). 2 ' 1 Az oltárt magábazáró sziklaüreg nagyobb lett és a párizsi kép néhány Staffage figurájával szemben az alakok száma igen megnövekedett; nagy részük a sziklakápolnából kiinduló processzió résztvevői. Az 1974-ben a Weinmüller aukción felbukkant verzión a sziklabarlang még közelebb került az előtérhez, ugyanakkor azonban a bal oldalon a képfelület egy negyedét a háttéri táj tölti ki. (95. kép). 2 " 1 A sziklabarlang konstrukciója itt szorosabban kapcsolódik a bruegheli előképhez és az „arco naturale" motívuma is megjelenik. Ez a kompozíció a Joos de Momper variációknak ahhoz a csoportjához tartozik, amelyik Jan Brueghel milánói képéhez (és nem annak feltételezett variációjához) kapcsolódik. Ebből arra következtehetünk, hogy e kép kompozíciója — sajátkezű replika vagy másolat révén — ismert volt Flandriában is. Ehhez a csoporthoz tartozik az eddigieknél gyengébb kvalitású, a brüsseli A. Finck galériában feltűnt kép (96. kép) 20 és egy ezzel teljesen megegyező rajz, amely a leideni gyűjteményben (Prentenkabinet der Rijksuniversiteit) kérdőjelesen Pieter Schoubroeck műveként szerepel. 27 Nagyon valószínű, hogy mindkét alkotás egy eddig elő nem került Joos de Momper eredeti után készült. Az eddig említett kompozíciókkal szemben itt a kép bal oldalára került a sziklakápolna a miséző pappal, így a sziklafalnak támaszkodó faalkotmány az említett képekkel ellentétben egyáltalán nem szerepel. 28 Itt ismét sok staffage alak látható, közülük több már ismeretes a párizsi és a de Boer-féle változatokból. A Joos de Mompernak tulajdonított budapesti kép a baloldali istentiszteleti jelenetet ábrázoló sziklabarlanggal és a kompozíció jobb felét csaknem teljesen kitöltő „arco naturale"-val az említett verziók két csoportjából vett különféle elemek kombinációját mutatja (97. kép): 29 a főmotívumok elhelyezése szempontjából a Finck galériabeli változathoz áll közelebb, a sziklabarlang formája és a rajta burjánzó vegetáció tekintetében a de Boer-féle festményhez, a szűkebb nyílású „arco naturale" viszont a Weinmüller aukció képén látható megoldásra emlékeztet. A staffage alakok egyike sem azonosítható teljesen a többi kompozíción szereplő figurákkal, de kapcsolataik ezekkel mégis világosan felismerhetők. A festmény kidolgozása — különösen a lombozat aprólékosabb, kis foltokból kialakított megoldása — eltér Momper nagyvonalúbb, pasztózusabb festői gyakorlatától. Így arra kell gondolnunk, hogy a kép Momper modorában dolgozó utánzó műve. ;i() 24 Tentonstelling van werken van Joost de Momper. N. V. Kunsthandel P. de Boer. Amsterdam, 1930. Kat. sz. 23. 25 Weinmüller Auktion 155. 18, 19, 20 September 1974. München, 1974. 98, 1071/a kat. sz., 120. tábla. 2i Galerie Alex Finck. Tableaux de maîtres flamands du XV e au XVIII e siècle. Brüsszel, 1969. Kat. sz. 10. 27 Het vroege landschap. Tekeningen uit het bezit van het Prentenkabinet van de Rijksuniversiteit te Leiden. Leiden, 1966—67. Kat. sz. 63; 9. kép. 28 Ismeretes egy Pieter Schoubroecknek tulajdonított rajz a Courtauld Institute Witt gyûjeményében, amelyben hasonló motívumok szerepelnek más elrendezésben; így többek között szerepel a fészerszerű fatákolmány is, de a kompozíció jobb oldalán. Hand-list... 1956. 129. o. Ltsz. 4173 29 Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Museum der bildenden Künste. Budapest, 1967. Ltsz. 545, 199. tábla. 30 O. Koester is megjegyzi cikkében a budapesti képpel kapcsolatban, hogy a levelek és általában a vegetáció ábrázolásmódja eltér Momper többi kepeiétől. Talán késői mű lehet. O. Koester: Joos de Momper. Prolegomena to the Study of his Paintings. Artes, 2, Koppenhága, 1966. 20—21. o.
