Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
GERSZI TERÉZ: Jan Brueghel Sziklás táj Szt. Antallal című képének előzményei és hatása
A Cornelis van Dalem által kialakított képtípus Jan Brueghel, Paulus Bril és Joos de Momper műveinek közvetítésével, alapos átdolgozásban és a mintaképekétől többnyire eltérő staffage alakokkal illetve jelenettel, a XVII. század derekán is felbukkant. A Mompernek tulajdonított művekhez kapcsolódik tematikai és kompozíciós szempontok alapján a budapesti múzeum Szent Antal megkísértését ábrázoló festménye, amely id. David Teniers műveként szerepel a gyűjteményben (98. kép). 31 Már régebben rámutattak a varsói múzeum 1641ből való Táj cigányokkal című, sajátkezű Teniers festményének 32 Joos de Momper említett párizsi remete kompozíciójával illetve Paulus Bril Pan és Syrinx (Paris, Louvre) című képével 33 való összefüggésére. Kétségtelen, hogy Brilnek ez a műve az 1590-es években készült Sziklás táj olvasó remetével című kompozíciójának a késői változata. A főmotívumok rokonsága és az alapstruktúra azonossága mellett azonban itt már nagyvonalú festői megoldás, és egységes térkoncepción alapuló szerkesztésmód érvényesül. Ugyanezek a művészi célkitűzések jellemzik Lucas van Uden Istenek lakomája című művét (München, Alte Pinokothek), 34 amelynek kompozíciós előképét ugyan csak az említett Bril művekben látjuk. A flamand tájfestők Cornelis van Dalem 1561-ben készült rajzának motívumait és kompozícióját csaknem száz éven keresztül felhasználták. Ez a tény is jelzi, hogy Dalem alkotásai olyan úttörő vonásokat tartalmaztak, amelyek csak később váltak aktuálisakká. A közelről ábrázolt és a képfelületnek majdnem az egészét kitöltő motívumok ábrázolása túlságosan újszerűnek hathatott ahhoz, hogy saját korában követőkre találjon. Igen jellemző, hogy Spranger nyolc évvel későbbi, Dalem művei alapján készült karlsruhei festményei is régiesebbek a mintaképnél és jobban kötődnek a flamand hagyományokhoz rálátásos megoldásukkal és a messzi háttérre való kitekintésükkel. A „Nahlandschaft" kibontakozása az 1600 körüli időszakban vált aktuálissá, az erdei tájkép kialakulása is ennek a folyamatnak a keretében ment végbe. Jan Brueghel és Paulus Bril műveinek abban van a jelentősége, hogy az új perspektívát jelző dalemi koncepciót továbbfejlesztették. A Cornelis van Dalem művén még hangsúlyos részletformákat nagyobb egységbe foglalták és az egyes motívumokat valószerűbben és anyagszerűbben ábrázolták, így egységesebb szerkezetű, nagyvonalúbb és realisztikusabb alkotásokat hoztak létre. Saját korszakuk törekvéseivel összhangban álló kompozícióik ezért válhattak mintaképpé a kortársak és az utánuk következő generáció számára. 33 GERSZI TERÉZ :il P i g 1 e r, A. : I. m. 684. o. Ltsz. 560. 32 National Museum in Warsaw. Catalogue of Painting. Foreign Schools II. Warsaw, 1970. Kat. sz. 1278. 33 Michel, E.:I. m. 37, Kat. sz. 1911, XII. tábla 24. kép. :! '' Thier y, Y. : Le paysage flamand au XVII e siècle. Paris-Bruxelles, 1953. 40. kép. 35 A küldött fényképekért és a publikálás engedélyezéséért ez úton is köszönetet mondok a bassanoi Museo Civico, a frankfurti Städelsches Institut, a milanói Ambrosiana, a londoni Courtauld Institute, a prágai Narodni Galerie és a weimari Kunstsammlungen igazgatóságának. Továbbá hálásan köszönöm Libuse Brockovának (Utrecht) és Klaus Ertznek (Essen) a Momper képekkel kapcsolatos felvilágosítást, a küldött fényképeket és adatokat.
