Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Még egyszer Sodoma Lucretia képeiről
tartozik az a közelebbről nem meghatározható Lucretia is, mely 1549-ben Sodorna hagyatékában volt. Az sem lehetetlen, hogy az utóbbi azonos a Hannoverbe került Lucretiával, mivel a források csak annyit tudnak, hogy Kestner tanácsos a képet egy olasz városban vette, ez a város lehetett Siena is. 24 A többalakos képek közül a X. Leónak ajándékozott, 1513 és 1516 között készült képről Vasari annyit mond, hogy „ignuda" és szokatlan hevességgel dicséri. Euralio Morani d'Ascoli már részletesebben leírja a képet, melyen Lucretia a kemény vasat magába szúrja és közben apja és férje tartja. 25 Ilyen kép az eddig ismertek között csak a budapesti kompozíció, mert mind a torinói, mind a párizsi példányon csak az apa tartja a hősnőt és a háttérben még két figura látható, akikben különböző értelmezések szerint Lucretia anyját, esetleg más rokonait kell látnunk. Ezen kívül a pesti képre illik leginkább az „ignuda" jelző is. A leheletfinom színátmenetekkel megformált női akt, az arcon a halálba indulás idealizált ábrázolása a festőnek legjobb korszakába, illik. Vasari szerint is csak akkor kezdte elhanyagolni, elnagyolni képeit, amikor a pápától a lovagi címet megkapta. És ezt a címet éppen ennek a képnek köszönhette. 20 A kép valóban olyan kvalitású, hogy a világi témájú művek iránt különösen érdeklődő Medici-pápa 27 és az Agostino Chigi bankár, a Tiberis-parti csodavilla, a Farnesina építtetője köré gyűlt vidám társaság, melynek Sodorna is, Pietro Aretino is tagja volt 28 kívánalmainak minden tekintetben megfelelt. A következő két Lucretia, melyek a festő leveleiben 29 szerepelnek olyanynyira közel állnak egymáshoz, hogy ez a magát nemigen ismétlő szerzőnél feltűnő jelenség. Ezért valószínűsíthető az a feltevésem, hogy Gonzaga herceg ugyanolyan képet kívánt, mint a Giuliano de' Medicitől megszerzett eredetileg neki szánt Lucretia és ezért készült az alig eltérő másik példány is a jelenetről. Hogy melyik tábla kinek készült, arra ma már nem tudunk választ adni. A párizsi változat talán valóban Svájcban volt századunk elején, a torinói a királyi palotából és egyes feltevések szerint Bécsből került Piemontba. Sodornának ugyanaz a Giovanni Morelli tulajdonította 1870 körül, 30 aki ezidőtájt a Rómában volt Budapestre került képet is megvásárolta Edmund Habich részére. 2/1 S c h u c h h a r d t, C. : Sodomas Lukrezia im Kestner-Museum zu Hannover. Jahrbuch der Königlichen Preussischen Kunstsammlungen. 18. 1897. 205—216. o. A szerző a X. Leo számára készült példányt tartja a Kestner-félének, de felveti a sorozat eszméjét is. Szerinte a ruha későbbi ráfestés. Ez is „ignuda" volt. Ez természetesen nem lehetetlen, hiszen a Monte Oliveto Maggiore örömleányait is „fel kellett öltöztetnie" Sodornának. V. ö. : Perego, L. : Guida illustrata di Monte Oliveto Maggiore. Monte Oliveto Maggiore, 1903. 25 Euralio Morani d'Ascoliról Cust ír részletesebben, elemezve kapcsolatát X. Leo és Agostino Chigi körével, rámutatva szoros barátságára Pietro Aretinóval is (I. m. 152—154. o.). Foglalkozik vele W. Stechow is idézett cikkében. 20 V. ö. : Vasari — M i 1 a n e s i, I. m. 387. o. 27 „ ... al quale piacevano certe figure stratte e senza pensieri come era costui..." U. a. u. o. 28 1545 augusztusában Pietro Aretino Sodorna egy levelére válaszolva írja: „Io nello aprir de la lettera mandatami, leggendoei insieme il vostro nome col mio, cosi me ne risenti sin'nelle viscère, come se noi ci fossimo l'un con l'altro di présente abracciati con quel' cordiale affetto d'amore, con che ci solevano abbracciare; quando Roma, et la casa d'Agostin' Chisi cotanto ci piacque; ..." Közli: Cust, I. m. 336. o. 29 V. ö.: Cust, I. m. 296—298. o. No. 16 és 17. 30 Mostra délie opère di Giovanni Antonio Bazzi detto „II Sodorna". Catalogo a cura di Enzo Carli. Vercelli — Siena, 19'50. 41. sz. „ ... la prima attribuzione al Sodorna si deve a Giovanni Morelli".
