Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Még egyszer Sodoma Lucretia képeiről

Ezek a képek 1516 körül készültek, a levelek aláírásaiban Sodorna „Eques"-nek nevezi magát. A ferrarai herceghez írott levélben említést tesz arról, hogy Firenzében találkozott Leo pápával. Tehát ez a két (Gonzaga — Medici) Lucretia a Budapestre került elragadó szépségű, még a leonardói hagyományokhoz szorosan kötődő kép után röviddel készülhetett. És talán nem tévedünk akkor ha egy még mindég lappangó, az Alessandro Rettori részére készült, a pesti képhez szorosabban kapcsolható Lucretia ábrázolást is feltételezünk, melyről Vasari azt írja, hogy azon apja és férje tartják az erényeinek megsértése miatt a halálba menekülő hősnőt. Mivel ez a leírás sem a torinói, sem a párizsi képre nem alkalmazható, jó okunk van feltételezni azt, hogy Sodorna, aki a Monte Oliveto Maggiore szerzeteseit ruhátlan örömlányok ábrázolásával botránkoztatta meg és egyházi tárgyú műveit is megtűzdelte a megejtő érzékiségű (női és férfi) testek ábrázolásaival (68., 69. kép), ezt a hajlamainak, a kor és római környezete szellemének oly jól megfelelő témát több példányban is megörökítette. * * * A képről már a múlt században is megállapították, hogy erősen besötétedett.

31 A festékfelület mozgása a repedezett táblán, a szabad szemmel is látható régi javítások a restaurálást halaszthatatlanná tették. Ennek során ultra violet felvétel készült Lucretia fejéről, mely kimutatta, hogy a hősnő tekintete eredetileg felfelé irányult (64. kép). A hajon és az állon nagyobb hiány bukkant elő. A férj feje felett a balszélen egy újabb fej körvonalai, a jobboldalon az apa fejétől félig takarva egy pentimento észlelhető, talán az öreg férfi fejének egy korábbi megfogalmazása. A teljes helyreállításról Móré Miklós főrestaurátor külön közleményben fog beszámolni. HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA 31 L. Frizzoni 1871-ben közzétett leírását 1. a 2. sz. jegyzetben.