Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
POGÁNY-BALÁS EDIT: Észrevételek egy Leonardo rajz antik forrásáról
haert metszetalakkal s a Heenmskerck rajz alakjával való kapcsolatban is feltűnt már — a tökéletes hasonlóság az említett ábrázolás, az antik szobor és Leonardo rajza között. Pontosan megfelel nemcsak a kar levágása, hanem a mellkas izomzata, az a „zsákdió"-szerűség, amit Leonardo oly rossz néven vett a korabeli itáliai mesterek ruhátlan ábrázolásain. 9 Arányaiban, a bal láb egyenes tartásában, amely annyira feltűnt, hogy külön, nagyobb méretben is megrajzolta, éppenúgy, mint későbbi időben Heemskerck 10 egy külön rajzon, tökéletes azonosságot látunk. A British Múzeum Sassi-Farnese-Hermes szobra utáni rajzok sorát így megállapításom szerint Leonardo rajza nyitja meg, rnajd Aspertini" is készít erről rajzot londoni vázlatkönyvében (57. kép) majd Heemskerck 1536os római tartózkodása során. Ez utáni a Coornhaert-metszet — mely az azonosítás legfontosabb darabja — sa „Marten de Vos" vázlatkönyv egyik lapja (56. kép), melyen a figura két ábrázolásban látható. S éppen e művök összevetése révén ismerhető fel teljes pontossággal e rajz (Windsor 12640) — mintaképéül szolgáló római antik szobor. Michaelis azonosította a Coornhaert metszetet s a Heemskerck rajzot a Sassi-Farnese-British Múzeumi Hermes szoborral, később vitatták, de Bober, Aspertini vázlatkönyvéről szóló művében, újból elfogadta ezt a meghatározást s a további kutatás is megtartotta. 12 A Sassi gyűjtemény 13 a 16. század elején jött létre, már a 15. század végén említik a Firenzéből Rómába vándorolt Sassi család tagjait, mint feliratgyűjtöket. Albertini már 1510-ben feljegyzi a Sassi-ház antik márványszobrait. Fichard később, 1536-ban ugyanitt a Sassi Hermets „egregius Mercurius"-ként említi, és az udvar közepén ülő Apollo porfir szobrát pedig Róma allegóriájaként. Az ülő Apolló szobrot Heemskerck ugyanúgy Madonnának festette, háttérben a szobor-udvarral, mint ahogy a Zeus Ciampolinit a 16. század elején szintén női alakká formálták rajzban. A Sassi-házban a 15. század végén, a 16. század legelején láthatta Leonardo ezt a szobrot. Összevetve Leonardo rajzát a „Marten de Vos" vázlatkönyvben profilban ábrázolt, megállapítottan a Her!l iR é t i, L. — B ü h r e r, E. M. : Leonardo Künstler, Forscher, Magier. Frankfurt a/M. 1974. 230. o. 1(1 Leonardo windsori 12640 tanulmányrajzán a különálló jobb láb a szélen teljesen megfelel a Heemskerck I. fol 51r Berlin vázlatkönyvében levő rajznak, ahol a Casa Sassi antik darabjaiból néhány részlet külön van lerajzolva, ezt a lábat SassiHermesnek határozták meg: H ü 1 s e n - E g g e r : I, 28. o. Ezek szerint mindkettőjük érdeklődését annyira felkeltette, hogy Leonardo is, Heemskerck is ezt az egyenes lábat külön, nagyobb méretben megrajzolta. H B o b e r : i. m. 70. o. Pl. XXXVIII. Fig. 90. N e 11 o - B o 1: i. m. 38. o. 1:1 Hülsen-Egger: i. m. I, 43.; Hübner: i. m. 114. o. Coornhaert metszetének felirata meghatározta a Sassi ház helyét is Rione Parione-ban, az Angyalvár közelében. A Firenzéből Rómába vándorolt Sassi családot 1480-ban említik, eredetéről Frederic i, V.: Archivio della Societa romána di Storia Patria, XX, 1897. 479. o. Már a XV. század végén ismeretesek mint feliratgyűjtők Benedetto és Ippolito Sassi. A szobrokról 1510-ben Albertini ír: „in domo Saxea apud Parionem sunt statuae pulcherimae marmoreae et porphiretico lapide sculptae, cum capite et titulo Magni Pompei" lib. HC, X fol. Q. 1510). A gyűjtemény három fő darabját említi Fichard 1536ban: tíz évvel később Decidio és Fabio de Sassi eladták a legjobb darabjait a gyűjteménynek Ottavio Farnesenek. A gyűjtemény keletkezési ideje nem ismeretes, de valószínűlet a S. Tommasso in Parioneban 1519-ben eltemetett Benedetto Sassi, a S. Peter canonicusa lehetett az alapítója (Hübner Statue 114.). A Firenzéből származott családot, a történetírói érdeklődésű Bernardo Rucellai ismerhette, és általa kerülhetett velük érintkezésbe római útjaikon Leonardo is.
