Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
POGÁNY-BALÁS EDIT: Észrevételek egy Leonardo rajz antik forrásáról
Az újabb kutatás Leonardo 1503 után, Firenzében készített művein meglátja már a római antik művészettel való közvetlen kapcsolatot/' azonban főleg szarkofágreliefeken. Ezek mellett azonban elsősorban monumentális, s az 1500-as évek elején római magángyűjteményekben volt antik szobrok ismerete elemezhető ki műveiből. Leonardo egyik gyönyörű windsori rajzát (12640), (55. kép), amelyen heroikus torzó-szerű ruhátlan izomtanulmányok vannak, kapcsolatba hozzák az antik szobrászattal, de nem határozzák meg konkrétan az előképet. Általában az Anghiari-csata periódusához kapcsolják, Pedretti 5 szerint esetleg későbbi; Clark mindenesetre a Léda hosszú periódusában készültnek tekinti, 6 élő modell utáninak, de amely visszavezethető egy harmadik századi görög szobrász müvére (talán Lysipposra, írja) és éppen arra a torzóra, amely Michelangelón keresztül olyan nagy hatást tett a cinquecento itáliai művészeire. Felmerült tehát már eddig e rajzzal kapcsolatban az antikkal való összevetés, konkrét előképét azonban az analógiákkal való összevetés alapján a Sassi-Farnese-Hermesben látom kimutathatónak. Ez a windsori rajz azoknak a nagyszerű izomtanulmányoknak az egyike, amelyeket Leonardonak egy másik, az un. turini Herkules rajzával hoznak kapcsolatba. Leonardot is érdekelte a reneszánsz művészekkel megegyezően a Herkules téma, e rajzának a meghatározása azonban vitatott. Mint előképre a vatikáni Herkules és a nemeai oroszlán szoborra mutatnak rá, és arra, hogy Leonardo szokásos antik ikonográfiái érdeklődésének a hiányában a nemeai oroszlánból élő, szelid oroszlánt formált. 7 Ezeket a ruhátlan emberi alakokat ábrázoló tanulmányrajzokat antik szobrok inspirálták. A kar úgy van például letörve, mintha antik torzó volna, Leonardo közvetlen anatómiai ismereteit az antik szobrok tanulmányozásával párosítja. A karnak éppen ez a jellegzetes letörése (55. kép) az egyik bizonyítéka annak, hogy melyik konkrét antik szobor ismerete, hatása mutatkozik meg a Leonardo rajzon. A tanulmányrajz előképe az u. n. Farnese-Hermes (58. kép), mely a Sassi gyűjteményből került a Farnese családhoz, majd a 19. században a British Múzeumba. 8 A kiegészített szobron is jól felismerhető a kar eredeti törésvonala. Erről a Hermesről, mint Marcus Aureliusról készített rajzot Heemskerck római tartózkodása idején (54. kép), s a Heemskerck rajz alapján Coornhaert metszetet a Sassi gyűjtemény udvaráról (53. kép), fordított nézetben. Ezidőtájt az u. n. „Marten de Vos" vázlatkönyv mestere, vázlatkönyvének egyik lapján szintén megörökítette ezt a Sassi-Hermes szobrot, abban a beállításban, profilnézetben, amelyben előzőleg Leonardo is ábrázolta rajzán ezt a szobor alakot (55. kép). Ebben a profilábrázolásban megmutatkozik — ami a Coorn4 S t e i n i t z, K. T.: Leonardo da Vinci's concept of the Antique. Proceedings of the IV International Congress on Aesthetics. Athen, I960.; Clark: Antique 22. o.; Pogány-Balás, E. : The Influence of Roman Sculpture on the Grand Masters of the Renaissance. Diss. Cand. 1972. (in press.); Pogány-Balás, E. : Antique sources of Draped Figures in Leonardo's Works. Acta Históriáé Artium T. XXIV. Fasc. 1—4. 1978. 189—194.; Léda de Cesi et Léda de Léonard. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts. No. 44.; Remarques sur les têtes de guerriers de Léonard de Vinci et le portrait colossal en bronze de Constantin. Bulletin i. m. Nr. 42.; A másik felfogásra pl. Schlosser, J.: Materialien zur Quellenkunde der Kunstgeschichte III, Heft. Wien, 1916. 26. o.: „...die vielberufene Antike bei Leonardo keine Rolle spielt" .. . 5 Clark: i. m. 22. o., 7. jegyz. n Clark: i. m. 22. o. 7 Clark: Antique, 22, 23. o. 8 Smith: Catalogue, Nr. 1598, IV. tábla.
