Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
NYERGES ÉVA: Mexikói apácaportré a budapesti Szépművészeti Múzeumban
A flamand és spanyol hatás alatt kifejődő mexikói festészet a XVIII. században hanyatló korszakát élte. Ennek a korszaknak talán legeredetibb, s legmaradandóbb emlékei az apácaképek, melyeket a XX. századi kutatók (Muriel, Kelemen, Toussaint, Terreros) előkelő családok szalonjaiban fedeztek fel. A XVIII. század legnevesebb festője, az alkirályok arcképfestője, Miguel Cabrera volt. Művészetének kimagasló remeke a Sor Juana Ines de la Cruzról, 1750-ben festett posztumusz képe. 9 Cabrera, akárcsak tanítványa José de Alcíbar az egyházi körök sokat foglalkoztatott művésze volt. A budapesti festmény mestere, José de Alcíbar, Chávez szerint 10 1725—30 között, Romero de Terreros úgy tartja, hogy az 1630-as években született Mexikóban. 11 Legkorábbi jelzett képei 1751-ből származnak. Chávez írja róla „oly ügyes volt, hogy Cabrera műhelyében dolgozott". 12 Részt vett a mexikói Festészeti Akadémia alapításában (1753), majd az 1783-ban megalapított San Carlos Akadémia igazgatóhelyettese volt haláláig (1803 február 18.). 13 Alcíbar hosszú évtizedekig alkotott, nagy életművet hagyott hátra.Bár Cabrera nagy hatással volt tanítványaira, Alcíbar mindvégig megőrizte egyéni stílusát. Chávez így jellemzi: „A Madonnák, gyermekek, angyalok és a díszek, határozottan kreol (mexikói) eredetűek, közvetlenül tükrözik a művész szellemét, kompozíciói kedvesek és elegánsak, színei pompásak, elevenek, díszítése és aranyozása nagyszerű és bonyolult." 1 ' 1 Chávez készítette el Alcíbar műveinek első katalógusát, 15 amelyből kitűnik, hogy megrendeléseit az egyháztól kapta és az előkelő mexikói családok megbízásából festett arcképein többnyire a kolostorba vonult lányokat ábrázolta, a fogadalomtételkor viselt díszes öltözetükben. Chávez két híres arcképét említi: Sor Maria de la Sangre de Cristot 16 és Dona Maria Josefa de Brunot megörökítő festményét. 17 Az utóbbinak (81. kép) érdekessége, hogy nem a fogadalomtevők díszes ruhájában, hanem még a világi életben viselt öltözetben ábrázolta a későbbi apácát. Az apácaképek között négy típust különböztet meg a kutatás. Leggyakoribbak a fogadalomtételkor viselt „menyasszonyi" díszöltözetekben, valamint az apáca halálakor festett, ravatal képek. Igen ritkán festették meg a már felavatott apácákat rendi öltözetükben, vagy korábbi életükre utalva, világi viseletekben. A ravatal képeket a kolostorok megrendelésére készítették, akárcsak a híres rendfőnöknőket megörökítő festményeket. José de Alcíbar életéről, művein kívül nem sokat tudunk. 18 1751—1801-ből származnak jelzett képei. 1795-ben Conde y Oquendo úgy említi, mint „Mexikó "Toussaint, M. : Arte colonial en Mexico. Mexico, 1962. 172. (376 kép) 10 Chávez, A. V.: Très siglos de pintura colonial mexicana. Mexico, 1939. 285. 11 Muriel, J. —Terreros, M. R. de: Retratos de monjas. Mexico, 1952. 207. 12 Chávez, A. V.: op. cit. 285. 13 Toussaint, M. : Pintura Colonial en Mexico. Mexico, 1965. 268. M Cháve z, A. V. : op. cit 286. „ Las virgenes, los ninos, los ángeles, los resplandores tienen un origen „criollo" definido y revelan inmediatamente el espiritu del pintor: amable y elegante en sus composiciones, fastuoso y vivido en el colorido, suntuoso y complicado en los adornos y en los dorados." 15 Cháve z, A. V. : op. cit. 287. Chávez, A. V.: op. cit. 287. Museo Nacional de História, Mexico. Olaj, vászon, 2,20 x 1,20 m. Jelezve „Alzíbar pinxit". 17 Chávez, A. V.: op. cit. 287. Museo Nacional de História, Mexico. Olaj, vászon, 1,00 x 0,80 m. Jelezve: „Josephus ab Alzibar ano 1794." 1H Toussaint, M.: 1965. 169.
