Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
NYERGES ÉVA: Mexikói apácaportré a budapesti Szépművészeti Múzeumban
leghíresebb festőjét". 19 Kelemen, Kubier és Toussaint 20 egybehangzóan Alcíbar legnevesebb művének a Chapultepec-i Museo Nacional de Historia-ban levő Sor Maria Ignacia de la Sangre-t ábrázoló, egészalakos, 1777-ből származó, jelzett festményét tartják (82. kép). Krisztus jegyese, ahogy a fogadalomtételkor nevezték az apácákat, díszes, ezüsthímzésű palástba öltözve, baljában keresztet és virágokkal díszített gyertyát, jobbjában virágcsokorral keretezett képet tart. A pompás, gyöngyhímzéses öltözet, a tüzes színek még jobban kiemelik és jellemzik a riadtságot és félelmet tükröző fiatal arcot. Toussaint szerint 21 „kíváncsian fürkészi, ruhája milyen hatást kelt". Utoljára veszi körül világi fény, hiszen díszes ruháját hamarosan durva rendi öltözettel cseréli fel. A budapesti kép fiatal apácáját szemlélve az ő arcáról is félelem, szomorúság és szorongás sugárzik. Az Üj-Spanyolországba, — ahogy a spanyolok nevezték Mexikót — áttelepült rendek között legdíszesebb öltözetük az egykori udvarhölgy, Beatriz de Silva által alapított és a bennünket érdeklő Concepción rendben volt. Érthető ez, hiszen első tagjai az egykori konkvisztádorok lányai voltak, akik a „királyi" jelzővel illetett kolostorokba léptek be. A budapesti kép ábrázoltja, M. Maria Anna Josefa a Concepción rend San José de Gracia kolostorában tett fogadalmat (83 kép). Az apácarendeknél szokásos, egyszerű kompozíciós formát ismételte Alcíbar, amikor a fiatal leányt szürkés háttér előtt festette meg, melyből díszes öltözete előnyösen bontakozik ki. Jobb kétharmad profilban látható a barnaszemű, dús szemöldökű apáca, szája vörös festékkel színezett. Kobaltkék palástját széles, aranyszínű lóhere motívumokkal díszes fehér és hasonló ornamentikával díszített halványkék csipkeszalagok ékesítik. Fehér inge apró berakásokkal redőzött, amelyre két oldalt széles, középen fekete betétes, fehér virághímzésekkel díszített szalag simul. Álla alatt középen, festett medaillonon az apáca címere látható. Ezeket a képeket többnyire fémlapokra, gyöngyházra, vagy teknőshéjjra festették, olajfestékkel, olykor pergamenre akvarellel. Legtöbbször a Concepción rend kolostoraiban, a Regina Coeli, a Jesus Maria Balvanera, az Encarnación, a Santa Inés és a San José de Gracia kolostorokban viselték ezeket 15—20 cm átmérőjű miniatűr képeket, amelyeket a legnevesebb XVIII. századi mesterek, Miguel Cabrera, Patricio Morlete Ruiz, José de Alcíbar, Carlos és Andres Lopez, vagy Antonio Vallejo festettek. 22 E kis képeken általában középen a Szeplőtelen Szűz mennybemenetelét ábrázolták, mellette pedig az apáca egyéni fogadalmának eseményére utaltak. A mi festményünkön is a világmindenség kristálygömbjén áll a fehér-kék palástot viselő Szűz Mária, mögötte felhők között kivillanó aranysárga égbolt látszik, balra Szt. József tartja karján a fehéringes gyermek Jézust, jobbra szerzetesi reverendában, kezében kereszttel Szt. Ignác. Az apáca jobbjában a gyermek Jézust, mint Jó Pásztort ábrázoló baba szobrocskát tart. Aranygyűrűs balkezében fémszerű fehér virágokkal ékesített pálmaágat és egy 10 Toussaint, M.: 1965. 169. „El más famoso pintor, que hoy tiene Mexico, don José Alcibar." 20 Kelemen, P.: Baroque and Rococo in Latin America. New York, 1951. 223. (150/b. kép.) K u b 1 e r, G. — S o r i a, M. : Art and Architecture in Spain and Portugal and their american dominios 1500 to 1800. Baltimore, 1959. 315. 21 Toussaint, M.: El Hijo Prodigo, I. vol. II. no. 7, Mexico, 1943. 32. (Retratos de monjas.) 22 Muriel, J. — T e r r e r e s, M. R. de : 1952. 203.
