Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
SZOMDISNÉ ESZLÁRY ÉVA — MÁTÉ ISTVÁN: Velencei mestertől származó XIV. századi Madonna szobor restaurálása
A szobor felületen található festett részek erősen szennyezett állapotban voltak. (43. kép.) Ezek tisztítása super kromofaggal történt, közömbösítése pedig terpentinnel. Az esetleges átfestések eltávolítására nem került sor, mert a szobron található festett felület igen kevés volt. A szennyeződés eltávolítása után kis felületrészeken, főleg a mélyedésekben volt található festék. A fejeken és a kezeken viszonylag ép állapotban maradt meg a festés. Aranyozott felületű volt a Madonna kendőjének szegélye és ruhájának mellrésze. Végül sor került a szobor festet részeinek híg, viaszos terpentin oldattal való bekenésére és ezáltal az eredetihez közelebb álló élénk színek váltak láthatóvá. Utolsó munkafolyamatként a szobor kiegészített felületét Paraloid—B 72 7%-os oldatával kezeltük, így a stukkó színe hasonlóvá vált a kövön található világosabb festett felülethez, azonkívül ez a stukkó anyagának felületi erősítésére is szolgált. A restaurálást kémiai és anyagtani vizsgálatokkal fejeztük be, amelyek részletezésétől eltekintünk. A restaurálásnál felhasznált anyagok és jellemzőik : 12X12 mm-es négyszög keresztmetszetű rézrúd; 10X10 mm-es keresztmetszetű rézrúd; 5 mm átmérőjű rézhuzal; Rhodius kőragasztó; Paraloid B 72 7%-os oldata; Stukkó (összetétele: 2 rész kőzúzalék, 1 rész gipsz, közepes sűrűségű, szűrt oltottmészbe keverve.) Meszes gipszhabarcs. A SZOBOR JELLEMZÉSE ÉS HELYE AZ OLASZ TRECENTO MŰVÉSZETBEN A restaurálás eredményeként tiszta szépségben áll előttünk az olasz trecento művészetnek ez az érdekes példája. (35. kép.) A szükséges kiegészítések csupán halk kísérői a megmaradt és restaurált eredeti részeknek. Szakái Ernő ismerte fel a restaurálás folyamán a fej eredeti helyzetét, és ezt annak megfelelően helyeztette vissza a törzsre. Két biztos támpontja volt ehhez a formai változtatáshoz, egyrészt a megmaradt és kitapintható nyakgödör helyzete. Ez a nyakgödör olyan ponton helyezkedett el, hogy a Madonna fejét csak jobbfelé hajtva lehetett elképzelni. Másrészt pedig támpontot nyújtott a megmaradt arc és hátsó koponyarész. Ezek oldalnézetben csak abban az esetben képeztek megfelelő fejformát, ha az arcrészt jobbfelé hajlítva rekonstruáltuk. (42. kép.) A fejtartásnak ezzel a változásával szobrunk visszanyerte eredeti bensőséges kifejezését. A Madonnának a Gyermek felé hajló feje a kifejezés gazdagodása mellett a szobor térbeli hatását is gazdagabbá tette. Szobrunk tehát eredetileg nem merev tartású, méltóságteljes Madonnát ábrázolt — mint amilyen a restaurálás előtt volt — hanem fizikailag és pszichikailag a Gyermek felé forduló Anyát. A 14. században egyre sűrűbb a festészet és szobrászat területén a Madonnának olyan ábrázolása, ahol a Gyermek felé hajlik, ellentétben a régebbi korszakok merev, ünnepélyes tartásával. 8 8 Erre vonatkozóan jó példákat találhatunk: S h o r r, CD.: The Christ Child in Devotional Images in Italy during the XIV. Century. (New York, 1956) című könyvében és V e n t u r i, A. : Storia dell'Arte Italiana. IV. La seultura del trecento e le sue origini. (Milano, 1906.) című munkájában.
