Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ — SZENTLÉLEKY TIHAMÉR — SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

metszi át a szobrocskát) az áru nagy tömegének átlagából kiemelkedő módon kifejezetten három dimenziós térplasztikai kompozíciót alkot. Zsámolyon, vagy inkább kis méretű gyermekágyon a járni még nem tudó, kúszó és felállni törekvő kisgyerek jellegzetes tartásában egy leányka (ezt kizárólag a fülbevalónak látszó kis részlet alapján állíthatjuk) kuporog: csuklyás és elöl egyetlen csattal összetűzött, különben nyitott ingecskét visel. A párhuzamok közül az alexandriai példány (E. Breccia, Terrec. 233. sz.) fejtartása még őrzi, de a felsőtest már nem követi az eredeti kompozíció torziós mozdulatát, a hildesheimi darab (inv. 792) tartását anorganikusán megtört és kifacsart testrészek egymáshoz illesztése jellemzi, a koppenhágai példány pedig már teljesen frontális (M. Mogensen, La Glyptothéque Ny Carlsberg. La collection égyptienne. Copenhague 1930. A.322.

Pl. XLVIII.) A szobrocska analógiái mutatják, hogy a debreceni példány a maga nemében kiemelkedő jelentőségű, mert a legtisztábban őrzi egy nyilvánvalóan hellenisztikus előkép magas művészi színvonalát. A debreceni darab stílustörténetileg korai fázisba tartozik, valószínűleg az i. e-i. sz. 1. századokba, írod.: Déri Kat., 308. 41. sz. C. L. 9. Neilos perszonifikációja. (12. kép) Castiglione László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M: 7,5 cm; sz.: 7,4 cm. Fekvő folyamisten, bal kezében gyümölcsökkel teli bőségszaru, fején lótuszbimbókkal ékesített koszorú. Fekete agyag, fényes fekete felület; két formából készült, csaknem tömör; bal oldala hiányzik. A publikált graeco-egyiptomi terrakották között unikum, ilyen típusú Neilos ábrázolást egyelőre csak más műfajokban ismerünk (a Neilos-képekről mértékadó D. Bonneau, La crue du Nil, divinité égyptienne. Paris 1964, ehhez újabban lásd még B. Postl, Die Bedeutung des Nil in der römischen Literatur. Wien 1970; P. M. Fraser, Ptolemaic Alexandria. Oxford 1972. 263, passim). Csaknem azonos ikonográfiái párhuzamát a közismert stuttgarti márványszobrocska képezi (C. Watzinger, Malerei und Plastik, Die griechisch-ägyptische Sammlung E. v. Sieglin. Leipzig 1927. 111 kk. 98. sz. XLIII. t.), amely Hermopolisból származik és véleményünk szerint (Watzingerrel szemben) a hellénizmus idején készült, vagy legalábbis a fekvő Neilos-kép hellenisztikus őstípusának utánzata. A stuttgarti párhuzam alapján a terrakotta hiányzó jobbkezében is nádszálat kell elképzelnünk. A darab fekete színe nyilvánvalóan a Nílus sötét színű termékenyítő áradási üledékére utal, amelyről maguk az egyiptomiak országukat elnevezték, (E. Honigmann, RE XVII, 1, 564), de egyben egy fekete készítményeket előállító későhellénisztikus-koracsászárkori memphisi műhelyhez kapcsolja. A szobrocska készítését az i. e. 1. sz.-ra tehetjük. C. L. 10. Épület homlokzatát ábrázoló dombormű töredéke. (13. kép) Castiglione László gyűjteménye. Alexandriai műkereskedelemből. M: 11,6 cm; sz: 5,9 cm. Vörösesbarna, durva agyag, fehér bevonat nyomaival. Az épület frontjának bal oldala maradt meg, perspektivikusan ábrázolt ajtónyílással, illetve pillérektől határolt benyíló vedutájávai. Ennek a mezőnek a jobb oldalán szemköztnézetben ábrázolt faraonikus típusú fekvő szfinxet látunk, amely nyilván a középső főkapu egyik oldalának őrzője volt. Ezek szerint a dombormű nagyobbik része, a főkapuval, a másik szfinxszel és a bizonytalan kiegészítésű felső résszel hiányzik. A töredékből következtethető egész dombormű viszonylagos nagysága, va-