Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ — SZENTLÉLEKY TIHAMÉR — SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

lamint az a körülmény, hogy nem ismerünk pontos analógiát, ezt az egyébként banális témát bemutató darabot egyedülállóvá avatja. Görög-egyiptomi keverék stílusú kis templomhomlokzatot ábrázoló terrakották a mécsekkel kombinált lanternák között találhatók (Berlin, Ägyptisches Museum raktára, 10 cm magas terrakotta lámpaházacska két mécses orral); a legközelebbi párhuzam is aránylag kisméretű darab, a lipcsei Kunstgewerbe Museum 15. 33.

G. sz. lanternája, amely templomocskát ábrázol, kapujában Athéna alakjával és két kapuőrző szfinxszel (publikálatlan). Az origó szempontjából darabunk legközelebbi monumentális „előképét" az alexandriai Mustafa Pasa nekropolis 1. sz. hypogaeumának udvara szolgáltatja: ennek belső homlokzatát három nyílású kapuzat képezi, amelynek minden ajtónyílása előtt két-két fekvő szfinx-szobor helyezkedik el. (A. Adriani, Repertorio d'arte dell-Egitto greco-romano. Ser. C. Vol. I—II. Palermo 1966. 130 kk. Tav. 48 kk. A homlokzat képét lásd J. Charbonneaux—R. Martin—

F. Villard, Das hellenistische Griechenland. München 1971. 51. kép). A kőbe vájt sírarchitektúránál csakúgy, mint az említett miniatűr templomábrázolásoknál az oldalsó homlokzati kapunyílások pillérekkel vannak szegélyezve, és különböző építőelemekkel az oszlopos középső ajtónyílásnál lényegesen szűkebbre vannak méretezve. Ez a szerkezet teljesen megfelel töredékünknek, amelyet ezért graeco-egyiptomi templom- vagy sírépület (a szfinx Egyiptomban elsősorban sírőrző démon volt!) homlokzati ábrázolásának kell tartanunk, keletkezését pedig Alexandriában és leginkább a korai császárkorban képzelhetjük el. C. L. 11. Pap szobrocska. (14. kép) Kákosy László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M: 8,7 cm. Barna agyag, fehér bevonat maradványaival. Az egyiptomi papok jellegzetes ismertetőjegyeit, kopaszra borotvált koponyát és a mell alatt megcsomózott rojtos szegélyű lenvászon ruhát viselő alak, szoborcsoport töredéke. A csoport egy igen gyakran ábrázolt és számos változatban fennmaradt témát, a vallásos szertartás alkalmával istenképet vagy szent jelvényt hordozó pastophorosokat (ezekről H. Bonnet, Reallexikon 1952, 583. k. ; H. de Meulenaere, Chr. d'Ég. 31, 1956. 299 kk.; L. Vidman, Isis und Sarapis bei den Griechen und Römern, Berlin 1970, 61, k.) mutatott be. A teljes csoportot a pontosan megfelelő típusvariánsban egy berlini darab képviseli (W. Weber, Terrak. 1914, 127. sz.), amelynek alapján kétségtelen, hogy a bemutatott töredék csaknem azonos páralakjával együtt egy kis naiskost tartott, s ebben az ülő Harpokratés alakja látszott. A képtípusnak ezt a változatát egyrészt az erőkifejtést és a teher tartását szemléletesen kifejező félrehajtott fej, másrészt a rendkívül hosszú, a lábszárközépig érő ruha szegélye alól kilátszó penis karakterizálja. Az utóbbi részlet — bármilyen gyakori is a graeco-egyiptomi terrakották világában — a jelen összefüggésben még magyarázatra vár. A darab készítésének idejét viszonylagos természethűsége és a késői stílusjegyek hiánya miatt hozzávetőlegesen a korai császárkorra tehetjük. C. L. 12. Két Erős. (15. kép) Kákosy László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M: 23 cm; sz: 12,2 cm; vast: 4,4 cm. Barna agyag, fehér bevonattal és színezés nyomaival. Felső része és talpa hiányos; ragasztva. Csak előoldala készült negatív formából, hátul sima. A típus más példánya nem ismeretes. A két Erós vagy puttó nagyméretű oszlopon álló Osiris-koronát („Atef-korona") tart,