Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ — SZENTLÉLEKY TIHAMÉR — SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

homlok ilyen formálása jellegzetesen Lysippos-utáni fejlődési fokra vall, a többi portrészerű vonás, mint például a szemek külső sarkaiból sugárszerűen kiinduló szarkaláb-kötegek, az orr finoman aquilin formálása, a kissé szétnyíló beszédes száj, továbbá az individualisztikusan formált, lazán szabálytalan, de mégis tömören összefogott haj- és szakáll-fürtök leginkább az Epikuros-portréra és annak stiláris fokára emlékeztetnek. Minden bizonnyal ruhás szoborhoz tartozott, mert a nyak jobb oldalán megfigyelhető felfelé ívelő vonal a köpeny szegélyének a nyomát mutatja. Az ábrázolt személyt aligha lehetne ez idő szerint megnevezni, talán az alexandriai udvar szellemi nagyságainak egyike volt. Mindenesetre a fej alexandriai műhelyben készült, a korahellénisztikus periódusban. C. L. 2. Ötvös-formakő töredéke. (2. kép) Castiglione László gyűjteménye. Medinet el Fayumból. Átm: 7,9x5,7 cm. vast.: 1,43 cm. Szürkés-fehér pala. Felső része hiányzik. Medaillon-dombormű készítéséhez használták. A simára csiszolt előoldalába mélyedő, arany vagy ezüst lemez trébeléses domborítására szolgáló negatív kívül két, belül egy vonalkörbe fogott félgömb-sorból álló keretben, talajvonalon álló kis egyiptomi szentélyt ábrázol. A lótuszlapokkal határolt templomocskában, amelynek orma hiányzik, lótuszvirágon ülő Harpokratésgyermeket látunk jobb kezének ujját szájához emelve, bal kezében pedig lótuszszálat tartva. A templomocska mellett egy-egy könnyedén stilizált, bokorszerű növény emelkedik — eredetileg nyilván egészen a körmező határáig, amely ezáltal — az alsó szegmenttől eltekintve — teljesen kitöltésre került. Az ábrázolás tartalmilag tisztán egyiptomi (v. ö. S. Morenz, Der Gott auf der Blume. 1953. — H. Jucker, Jahrb. Bern. Hist. Mus. 41—42, 1961—62, 319 k.) a keretelő növények által (ezek a Horus-gyermek nádasba rejtését, illetve a vízből kiemelkedő kozmogónikus lótuszvirág mitikus környezetét érzékeltetik) idillivé tett könnyed előadásmód az alexandriai művészet ízlésvilágára utal. A negatív formakő (ehhez R. A. Higgins, Greek and Roman Jewellery. London 1961. 12, k.; v. ö. A. Adriani, Divagazioni intorno ad una coppa paesistica del Museo di Alessandria. Roma 1959. XXXVI—XXXVIII t.) az ábrázolás jellegzetesen ptolemaiosi stílusa szerint a hellénizmus idejében készült és volt használatban egy fayumi vagy memphisi műhelyben. C. L. 3. Domborműves csésze. (3. kép) Castiglione László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M: 1,1 cm; átm: 7,5 cm. Zöldes-fekete zsírkő. Belsejében álló Harpokratés. A csésze a görög-római Egyiptom egyik legérdekesebb s egyben legelhanyagoltabb sajátos emlékcsoportjához tartozik. A 8—12 cm-es átmérőjű, steatitból vagy szerpentinből faragott kis csészék nyilvánvalóan kultikus célt szolgáltak. Legvalószínűbben libatióra használták őket, bár az erősen kiemelkedő és néha a teljes belső felületet elfoglaló dombormű sok darabnál nem mutat gyakorlati használatra. Mégsem kizárólag áldozati ajándékul készültek, mert a legtöbb példányon használati kopást állapíthatunk meg. így a fenti darab pereme is körös-körül le van töredezve, s a Harpokratés figura felülete is erősen kopott. A csésze enyhén domború alját körbe foglalt, egyszerű körzővel szerkesztett 12 leveles bekarcolt rozetta díszíti. A rozetta minden második levele a két szomszédos levél alól bújik elő. Ez a szerkesztésmód a hellenisztikus és óegyiptomi előzményekre visszavezethető phialék fenékdíszítésével mutat rokonságot.