Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

előmunkálatok: S. Boriskovskaya, Wiss. Zeitschr. Rostock 19, 1970, 567—70; G. Camporeale, Buccheri a cilindretto di fabbrica orvietana, Firenze 1972, passim, 1. az Indexet s. v. ceretano agro). A római műkereskedelemben vásárolt fenti töredék reliefjének egyelőre nem ismeretes más példánya, de korinthizáló stílusa és mintegy lemezből kivágott, sima felületű technikája egy mind jobban körvonalazható csoportba sorolja (vö. Boriskovskaya, i. m., 8—11. tábla). I. e. 7. sz. utolsó—6. sz. első negyede. SZ. J. GY. 3. Etruszk bucchero csésze töredéke. Caeréből. M.: 11,4 cm. Áttört lapos relief, hátul kidolgozatlan. Szárnyas nőalak hosszú, szorosan a testéhez simuló ruhában; két felemelt kezével a csészét támasztja, amelynek tartójául szolgált. Az edénytípus, amelyhez tartozott, a négy- vagy ötlábú csésze, rendkívül elterjedt volt a caerei késő-orientalizáló bucchero keramikában, de más nagy dél-etruriai központokban, elsősorban Vulciban és Tarquiniában is voltak helyi változatai. A típus caerei példányainak tartóoszlopai általában két különböző formából készült szárnyas nőalakok vagy reliefdíszes lapok voltak. A fenti alaknak több azonos formából származó ismétlése került elő elsősorban Caerében. A csészék négy tartófigurája közül szokás szerint kettő készült ezzel azonos formából. Teljes példányok pl. Mingazzini, Coll. Castellani I, tav. 1, 11 (a 10. lapon replikák jegyzékével); CVA Copenhague 5, pl. 215, 1; Raccolta R. Hess, Basel 1963, Nr. 48; Louvre C. 682. Caerei sírleletből: Materiali di antichitá varia V, Roma 1966, Laghetto 1, tav. 37, t. 159/21; Laghetto 2, tav. 45, t. 337; etc. I. e. 7. sz. utolsó negyede—6. sz. eleje. SZ. J. GY. 4. Etruszk bucchero kehely. Grosseto környékéről. M.: 11,7 cm; szájátm.: 15,8 cm. Több darabból, kis kiegészítésekkel. Az egész Etruriában elterjedt típus alacsony talpú változata, a csésze oldalán három vízszintes barázdával, rovátkolással díszített peremmel. A formáról, eredetéről és elterjedéséről F. Magi, Raccolta B. Guglielmi I, Vatikán 1939, 120—21, ad no. 4. I. e. 7. sz. utolsó—6. sz. első negyede. SZ. J. GY. 5. Etruszko-korinthosi csúcsos aryballos. Caeréből. M.: 10,5 cm. A széles szájperemen sugarak, a vállon sűrű levélsor, alatta rézsútosan rácsozott sáv, majd barna és vörös sávok. A protokorinthosi keramikából átvett forma egyszerű geometrikus díszítésű példányai egész Etruriában elterjedtek voltak (vö. Gjerstad, Early Rome IV, 165—6; Bartoloni, Le tombe da Poggio Buco, Firenze 1972, 80, ad no. 19). A rézsútos rácsminta viszonylag ritka (pl. Trevignano Romano, Mus. Civ. 71987). I. e. 7. sz. vége—6. sz. első negyede. SZ. J. GY. 6. Etruszk feketealakos fületlen stamnoid edény. (60. kép) Pécs, Janus Pannonius Múzeum 51.828.1. M. : 40,1 cm. Sok kiegészítéssel, erősen rongált. Megnyújtott ovoid test, rövid nyak, kihajló száj. A szájperemen nyelvek, a vállon A—B: két szem közt borostyánlevelek és pontok. A szemeken fehér járulékos festés, A test. két harmadát elfoglaló frízben öt óriási, hattyúszerű madár balra. A madarak, jellegzetes bekarcolásukkal a Micali-festő tipikus alakjai. (A festőről Beazley, Raccolta B. Guglielmi, 77 sköv.; EVP, 12—5; P. Bocci, EAA IV, s. v., további irodalommal.) A szemek a vállon és madarak fríze a testen nem egy vázáján megjelenik (pl. Louvre E. 754 és München