Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

867 = Beazley listáján a 15bis. és 37. sz. ; Vulci, Antiquarium 76194 amphora és uo. egy hydria), és követői is szívesen utánozták (vö. München 858 és 859 = Beazley 25—26. sz., és egy késői amphora, bekarcolás helyett fehér vonalakkal, Cambridge, Peabody Museum 41—22—40/5557). A forma egyelőre egyedülálló a műhelyben. I. e. 520—500 k. SZ. J. GY. 7. Messapus trozzella. (61. kép) M.: 22,4 cm. A szájperemen kis kiegészítés. A kónikus nyak és a váll közt nincs éles törés, ugyanígy a test alja és a talp közt sem. A kihajló szájperem tetején mindkét oldalon a fülek közt 3—3 koncentrikus félkörívekből képzett minta; a füleken kívül-belül 4—4 függőleges hullámvonal. A rotellákon kereszt, a vállon és testen fekvő ág, a levelek vastag részén járulékos vörös (?) festéssel folt. Az egyik oldal levelei fordítva vannak az ághoz illesztve, nyilván másfajta növényt akartak ábrázolni. A messapus torzellák történetének rekonstruálására és osztályozásukra csak nemrégiben történt az első jelentős kísérlet, D. G. Yntemáé (Bull. Ant. Beschav. 49, 1974, 3—84), amely az ismert anyag hiányossága folytán hangsúlyozottan ideiglenes jellegű. Annyi bizonyos, hogy a forma messapus sajátosság és a helyi iapygiai keramikában gyökerezik (vö. Yntema, Studi Salentini 39—40, 1971, 7, is). A budapesti példány által képviselt változat, a fülek ívelt belső részével, a kissé konvex, alacsony, kónikus nyakkal, a viszonylag széles és alacsony testtel és talppal. Yntema „Messapus barna alakos" és ,.Rudiae-i korai florális stílusú" csoportjának darabjaihoz áll a legközelebb. A szájperem motívuma a „Déli geometrikus csoport"-ból ismert (Yntema, i. m., 36. fig. 13, 23), a testet díszítő ágak azonban nyilvánvalóan görög hatást mutatnak és Yntema átmeneti korszakának (i. m., 82: 490/80 és 390 80 közt) csoportjaiban jelennek meg; ezek közé tartozik a fenti két csoport, amely a vázaforma legközelebbi párhuzamait nyújtotta, s ezekben általános a füldíszítés motívuma is. Az ágmotívum fogalmazása mindenesetre inkább a korszak második felére, az i. e. 5. sz. utolsó vagy a 4. sz. első negyedére mutat. SZ. J. GY. 8. Itáliai lékythos. (62. kép) M.: 13,9 cm. A nyak ragasztva. A szájnyílás fölé behajló széles szájperem, alsó felén lefelé keskenyedő bikonikus talp. A nyakon lefelé néző sugarak sora, a csúcsuknál ponttal. A testet díszítő női fej arcrésze az agyagra feltett fehér járulékos színnel volt festve, ami nagyrészt lekopott, csak a körvonalak és a haj maradt meg. A fül alatt palmetta, háromszög alakú maggal, a középső levél két oldalán egy-egy becsavarodó végű levéllel. Két oldalt spirális indák közt virág, alul félpalmetta. A váza a csoport első feldolgozójáról elnevezett Pagenstecher-lékythosok közé tartozik (R. Pagenstecher, Bull. de la Soc. Arch. dAlexandrie 3, 1912, fasc. 3, 230—39; a publikált darabok jegyzéke: Mingazzini, CVA Capua 3, 19—23 és CVA 4, ad IV E, p. 3). Régen felismerték már, hogy ezek különböző műhelyekben készültek, Campaniában, Szicíliában és valószínűleg Paestumban is (Pagenstecher, i. m., 234; Trendall, PBSR 27, 1959, 27). A budapesti példány kétségtelenül az ismert délitáliai példányokat utánozza formájában és díszítési szisztémájában (a talp formájának is van dél-itáliai megfelelője), de a festésnek nincs párhuzama az említett műhelyekben készült darabokon. Sok szól viszont amellett, hogy etruszk utánzattal állunk szemben. A fül alatti palmetta a középső melletti két behajló levéllel, bár nem ismeretlen Etruriában, dél-itáliai sajátosság (vö. Jacobsthal, Ornamente gr. Vasen, 177—8), de a háromszög alakú mag és a rajz kivitele határozottan az etruszk Phantom-csoport (Beazley, EVP. 205—6) járulékos vö-