Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

A debreceni váza az előző gömbaryballoséhoz hasonló szájformája és finom kivitele alapján a korábbiak közé tartozik. I. e. 6. sz. második negyede, írod.: Déri, Kat. 62, 10. sz. SZ. J. GY. 5. Krater, (31. kép) M.: 37,3 cm; szájszélesség (fülekkel): 41,8 cm; szájátm.: 33,2 cm; talpátm.: 15,15 cm. Vörösessárga agyag; sötétbarna, az edény belsejében és kívül az alsó részén barnásvörös-téglavörössé színeződött festés. Ragasztva, alján, valószínűleg az ókorban, kultikus céllal, áttört lyuk. Széles, kiugró szájperem, a testtől kívül-belül élesen elváló nyak, kónikus talp, félkörív alakú rúdhoz illesztett széles szalagfül, amely a száj magasságában meghajlik. Mint Rumpf (Charités, Studien zur Altertumswiss., Bonn 1957, 128—9 és 8. jegyz.) kimutatta, a voluta-kratér agyagban egyszerűsített változata és a lakón típus képviselője (így először Pottier; az ismert anyag teljes áttekintése a régebbi irodalommal: Shefton, Perachora II, 384—5, a 2—3. jegyzettel és 540; ehhez Coldstream, BSA 68, 1973, 51, no. 23 és fig. 7, pl. 19: egy knóssosi utánzat). Bár korfui leletek jelezhetik az export útját Nyugat felé (Callipolitis, JHS 74, 1954, 179), Magna Graeciában és Szicíliában olyan tömegben kerültek elő az anyaországiaknál rosszabb minőségű festéssel bevont és durvábban formált példányok, hogy itáliai utánzó műhelyek létezését kell feltenni (La Géniére, Recherches sur l'Age du Fer en Italie Méridionale, Nápoly 1968, 211, 134. jegyz.; Lucania belsejében 5. sz. végi helyi utánzat is került elő: P. Vinson, PBSR 27, 1972, 64 és 78, fig. 10D). Alighanem a fenti példány is nyugati görög műhelyben készült. A datálás a görögországi és itáliai leletek alapján legkorábban a 6. sz. harmadik negyede, de esetleg valamivel későbbi időpont is elképzelhető (vö. Mingazzini, Coll. Castellani I, 186 sköv.; Shefton, i. h.; Coldstream, i. h.). SZ. J. GY. 6. Attikai feketealakos oinochoé töredéke. (32. kép) M.: 4,56 cm; sz.: 8,47 cm. Narancssárga agyag, fényes fekete festés. A forma: Richter-Milne, fig. 124 (Beazley, ABV, ,,

shape 1"). A képet fölül vonalsor, oldalt pontháló keretezi. Megmaradt befelé forduló nyitott szájú énekes felsőteste, fején koszorúval; vele szemben héthúrú lant fölső része, a hozzá tartozó játékos nyoma nélkül. A lant fölött ág. Vörös járulékos színnel a koszorú minden második levele, a szakáll alja és egy ruhasáv, amelynek csak a felső csücske látszik. Relief vonallal a ponthálót keretező függőleges vonalak és az ág szára. A szakáll és a test között vékony kihagyott, nem bekarcolt sáv, a szakáll bekarcolása átmegy rajta. I. e. 520—10 k. SZ. J. GY. 7. Columbus-alabastron. (33. kép) Görögországból. M.: 8,92 cm; szájátm.: 2,62 cm; legnagyobb testátm. : 2,81 cm. Narancsszínű agyag, vörösesbarna-sötétbarna festés. A nyaktól éles szögben elváló vállrész. A szájperem fölül és oldalt, valamint az edényalj festetlen. A vállzónában két vízszintes vonal közt két pontsor. A Columbus-alabastronról: Amyx, Hesperia 27 (1958) 215 és 116. jegyz.; K. Schauenburg, Jdl 87 (1972) 267—8. A fenti forma az alabastron 5. sz. elejei típusának (vö. Haspels, ABL, 103) lapos aljú változata. Attikai műhelyből (vö. két attikai példányt más díszítéssel: Mon. Ant. 23, 1916, 910 és Haspels, i. m., pl. 54, 3; egy igen közeli formájú feketemázas példány Ibizából: G. Trias de Arribas, Ceramicas griegas de la Peninsula Iberica, Valencia 1968, pl. 155, 2). I. e. 5. sz. eleje.