Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

8. Attikai feketealakos lékythos. (34/a—b. kép) M.: 20,18 cm; szájátm.: 4,28 cm; talpátm.: 5,53 cm; vállátm.: 7,58 cm. Narancssárga agyag, a test fehéralapos. A nyak alja és a váll közt kiegészítés, a fül hiányzik, a talp csorbult, a testen ragasztások, a bal oldali nőalakon kiegészítések, több átfestés. Félgömb alakú száj, kiugró peremmel; lépcsős talpkorong, alján középen kúp alakú bemélyedés. A nyak, a talp alja és felső részének oldala festetlen. A vállon vonalkák és indával kettesével összekötött lótuszbimbók. A képmező alatti fekete rész közepén festetlen sáv. Vörös járulékos színnel a száj teteje és egy vonal a test alján a képmező és a festetlen sáv között. A testen a képmező fölött pontháló, alatta két vonal. A kép: két harcos párviadala elesett holtteste fölött; két oldalt köpenyes nőalak, kinyújtott kezével az előtte álló harcost fogja. A harcosoknál pajzs és dárda; sisakot, mell- és lábvértet viselnek, a bal oldali oldalán kardhüvely. A képmezőben feliratot utánzó pontok. Vörös járulékos színnel a pajzsok pereme, a bal oldali harcos ruhája, redők a jobb oldali ruháján, szalag a bal oldali nőalak fején. Vörössel vagy fehérrel a teljesen lekopott pajzsdíszek: a bal oldali harcos pajzsán félkör, a jobb oldalién középen találkozó négy borostyánlevél. A váza minden részlete arra mutat, hogy a Sapphó- és Diosphos-festő műhelyében készült (Haspels, ABL, 94—5 és legutóbb ua., Muse 3, 1969, 24—5: vö. például ABL, pl. 32, 2). A festés a Diosphos-festő műve (vö. az egész kompozícióhoz például Not. Scavi 1960, 145, fig. 10 = Beazley, Paralip., 249, és a bal oldali harcoshoz Hesperia 32, 1963. pl. 38, A 1 = Paralip., 248; a festőről legutóbb Haspels, Rev. Arch. 1972, 103—9). I. e. 490—80 k. írod.: Oroszlán—Dobrovits. 40, 18. sz. SZ. J. GY. 9. Attikai ál-vörösalakos alabastron. (35 a—b. kép) M.: 15,2 cm; legnagyobb testátm. : 5,76 cm. Narancsszínű agyag és festés, ezen barna mázzal a részletek. A nyak és száj hiányzik, a vörös festés főleg az alakok szélein lekopott. A váll hangsúlyozott, a test inkább hengeres, mint ovoid, a kontúrok finomsága már eltűnt, rugalmasságuk megmerevedett (vö. Haspels, ABL, 103). A vállon két vízszintes közt függőleges vonalak. Alattuk a kép körben az edény testen : Apollón köpenyben és lanttal, jobbjában plektronnal, vele szemben Artemis, felemelt jobbjában virág, bal keze a köpenye alatt, homlokán virág; a két isten közt nőstény szarvas. Fekete mázzal a vörös festésen a két isten haja, Apollón köpenyének szegélye, a szarvas foltjai. Bekarcolva a szemek, a két isten füle, ruharedői, Apollón jobb karja és kezének ujjai, a szarvas melle és álla; a fekete mázon bekarcolva a lant hat húrja. A bekarcolás gyakran áthatol a vörös festés alatti mázon, szándékosan csak a húroknál. A ,,Six-technika" virágkora Athénben a késő archaikus lékythos-festők körében volt (a technika attikai fejlődéséről Haspels, Muse 3, 1969, 24—6; 1. legutóbb Boardman, Athenian Black Figure Vases, London 1974, 178, a legfontosabb irodalommal; a publikálatlan athéni darabok közül a legfontosabb egy Saturniában talált amphora: Firenze, Mus. Arch. 80669, mindkét oldalán Silénos-alak mellett az eddig ismeretlen Peisandridés kalos felirattal); alabastron díszítésére igen ritkán használták (vö. Furtwängler, Slg. Sabouroff I, Taf. 54 és H. E. Angermeier, Das Alabastron, Diss. Giessen 1936, 35—6). A budapesti váza érezhetően a feketealakos technikában gyakorlott festőjét is a 480 körüli athéni vázafestészetnek a vázaforma és a technika által meghatározott körében kell keresni. SZ. J. GY. 10. Attikai feketealakos lékythos. (36. kép) Görögországból. M.: 14,5 cm; szájátm.: 3,28 cm; talpátm.: 4.04 cm; legnagyobb testátm.: 6,6 cm. Narancs-