Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

22. Hellenisztikus álló nőalak. (21. kép) M.: 12,4 cm. Barnásvörös agyag, vastag fehér fedőréteg. Deréktól lefelé hiányzik. A köpenyviselet megoldása — a fejet fedő himation külön modellált szárnya, a fej fölött átvetve, gazdag redőkkel a jobb vállra hull — egyedinek látszik. A darab a Tanagra-stílus fénykorának ismert típusához kapcsolódik (vö. Kleiner, Tanagrafiguren, 1. t. és 5. t, c—d), agyaga alapján azonban inkább a „boiótiai koiné" (hasonló agyagszínü terrakották Malesinából az athéni N. M.-ban, ill. ugyanott és a Chairóneiai Múzeumban Exarchóból; vö. Winter I, XXI sk.) alkotása. I. e. 3. sz. első fele. SZ. M. 23. Hellenisztikus álló nőalak. (22. kép) Debrecen, Déri Múzeum I. 3. M.: 17,7 cm. Rózsaszín agyag, fehér fedőréteg, a hajon sötétvörös festés Frontálisan komponált, csak elölnézetben és bal oldalt kidolgozott nőalak. Tanagra-körből származó típus (vö. pl. Sieveking, Die Terrakotten der Sammlung Loeb I, 45. t.) igen leegyszerűsített változata (azonos formából egy ismeretlen lelőhelyű darab az athéni Kanellopulos-gyűjteményben; vö. Dél-Itáliából : Winter II, 29, 4—6); anyaga a Tanagra-agyaghoz igen közeláll. I. e. 3. sz. írod.: Déri Kat. 59,3. sz. SZ. M. 24. Hellenisztikus női fej. M. : 3,8 cm. Téglavörös agyag, fehér fedőréteg gyér nyomai. Álló nőszobrocskáról ; igen elmosódott negatív formából. A „Tanagra-körbe" tartozó előképeket (vö. pl. Breitenstein, Danish Nat. Mus., Catal. of Terracottas, 67. t., 548. sz.) követő, a gerezdéit hajviseletet hanyagul visszaadó változat. Hasonló agyagszínű és stílusú darabok Észak-Görögországban kerültek elő (vö. Guide de Thasos, Paris 1968. 153, 93. kép; D. I. Lazaridés, Pelina eidólia Abdérón, Athén 1960, 21, 5. t., A. 11. sz.). I. e. 3. sz. írod.: Oroszlán—Dobrovits, 31, 16. sz. SZ. M. i 25. Silénos-szobrocska töredéke. Debrecen, Déri Múzeum I. 8. M.: 6,3 cm. Sárgás rózsaszín agyag. Csak a koszorús fej, a vállak és a karok felső része maradt meg. Baljában a gyermek Dionysost tartotta (feje letörött); az isten az öreg szakállával játszott. A motívum a lysipposi művészet hatására (Bieber, The Sculpture of the Hellenistic Age, 37, 85. kép) honosodott meg a dél-itáliai kora hellenisztikus agyagplasztikában (vö. Winter II, 393, 9 : bőségszaruval vagy gyermekkel, mint pl. a Lecuyer-gyűjtemény darabján). I. e. 3. sz. írod.: Déri, Kat. 60, 8. sz. SZ. M. 26. Kisázsiai hellenisztikus női fej. (23. kép) M. : 4,95 cm. Világossárga agyag, fehér fedőréteg, a hajon lilásvörös festés nyomai. A gerezdéit hajviselet (vö. Kleiner, Tanagrafiguren, 15 sk.) bekarcolt vonalakkal sima gerezdekre egyszerűsített változatát és magas kontyot visel. Ezek legközelebbi párhuzamait a kisázsiai ülő, ruhátlan hierodulos-típus képviselőin találjuk (vö. D. Burr Thompson, Troy, Suppl. Monograph 3, Princeton 1963, 94, XIX. t.). I. e. 3. sz. vége—2. sz. eleje. írod. : Oroszlán—Dobrovits, 32, 33. sz. SZ. M.