Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből
9. Magna Graecia-i női protomé. (12. kép) M.: 20.1 cm. Barnásvörös agyag, fehér fedőréteg. Felfüggesztésre szolgáló lyukak a Stephane közepén és a két könyök fölött. Erősen elhasznált negatív formából származik. Szicíliában és Dél-Itáliában igen elterjedt típus (Winter I, 251, 1—2) több változattal; boiótiai előképekre (H. Goldman—F. Jones, Hesperia 11, 1942, 397, IV.a—17, 18. sz.: Higgins, Br. Mus. Terracottas I, 233, 874, sz., 126. t; vö. B. Schmalz, Terrakotten aus dem Kabirenheiligtum bei Theben, Berlin 1974, 130 sk., továbbá 1. még a típus észak-görögországi változataihoz Delt. 26, 1971, B2, 418, 413 fi—y) vezethető vissza. A bal kezében gránátalmát tartó nő nyilván Persephonét ábrázolja (vö. H. R. W. Smith, Hesperia Suppl. VIII, Princeton 1949, 357 skk.; G. Zuntz. Persephone, Oxford 1971, 160 skk.). I. e. 5. sz. vége—4. sz. eleje. írod.: Oroszlán— Dobrovits, 23, 18. sz. ; Szilágyi J. Gy., Budapest 12 (1974) 10. sz. (a címlap belső oldala). SZ. M. 10. Magna Graecia-i Silénos-alak. Paestumból. M.: 10,52 cm. Vörösesbarna agyag. Töredék; fölül és kissé konkáv bal oldalán az eredeti végződés. Hátrésze konkáv és alul (valamivel feljebb a szobor aljánál) peremben végződik. Talán fogórész volt, esetleg edényperem szélének díszítése. Felhúzott lábakkal ülő Silénos, lábai között hatalmas voluta-kratért tart. A típus Tarentumban kedvelt (Winter II, 393,5; egy tarentumi példány a budapesti Szépművészeti Múzeumban, T. 329; egy negatív forma tarentumi leletből: Breitenstein, Danish Nat. Mus., Catal. of Terracottas, 46. no. 413, pl. 51), és a hellenisztikus korig készültek változatai. A fenti darab korábbinak látszik (vö. egy szicíliai Silénos-fej negatívval: Higgins, Br. Mus. Terracottas I, pl. 160); az agyag színe és minősége nem mutat tarentumi műhelyre. I. e. 5. sz. vége—4. sz. eleje. SZ. J. GY. 11. Magna Graecia-i negatív forma. (13. kép) Paestumból. M.: 6,9 cm; a fej m. : 3,8 cm. Vörösesbarna agyag. Külső domború részén nagyobb hiány. Kissé balra forduló női fej, középen választott hullámos hajjal, amely két oldalt a vállra hullik. 5. század végi klasszikus mintaképek kissé klasszicistává merevedett folytatói lehettek a mintaképei (vö. pl. egy nápolyi Athéna-fejet, Wolters, Jdl 8, 1893, 173 sköv., Taf. 3; Picard, Manuel III, 82—4); a müncheni Eiréné már lágyabb, oldottabb vonásokat mutat. I. e. 4. sz. első negyede. SZ. J. GY. 12. Női fej. M. : 12,9 cm. Világos barnássárga agyag. Több darabból, hátsó oldala jórészt hiányzik. Kissé jobbra hajló fej, mélyen ülő szemekkel, csak elöl körben kidolgozott, festőién mintázott haj, külön készült kerek fülbevalók. Valószínűleg tarentumi műhelyből. I. e. 4. sz. második fele. SZ. J. GY. 13. Aphrodité kagylóban. (14. kép) Korinthosból. M.: 12,56 cm; sz.: 19.04 cm; talpátm.: 9,62 cm. Barnásvörös agyag, fehér fedőfestés, rajta a kagylóban rózsaszín festés nyomai. Az istennő felemelt jobb karjának vége a köpeny csücskével letörött. A bennük levő erezet azt mutatja, hogy a két kagylófelet pecten-kagyló héjából préselték (vö. M. Bratschkova, Bull. Inst. Arch. Bulgare 12, 1938, 15). Kerek, oldalt konkáv talapzaton kagyló két kitárt héjában ruhátlan nőalak, bal keze leengedve, a jobbal köpenyét húzza a feje fölé. Lába alatt a tenger hullámainak plasztikus jelzése. Az istennő lábfejei nem látszanak, jelezve, hogy még nem kelt ki teljesen a tengerből. így kétségtelen, hogy a
