Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)
KAPOSY VERONIKA: Pierre Bonnard vázlatlapja
húzott fekete harisnyás láb a befelé forduló lábfejjel szintén azonos. A festmény a szignatúra tanúsága szerint 1893-ban készült. Vázlatunk utolsó motívumát Anette Vaillant gyűjteményében levő, ugyancsak 1893-ban olajjal kartonra festett kisméretű képén változatlan formában látjuk megjelenni (100. kép). 8 A modell itt kissé jobban felhúzza térdeit, s a karok is jobban érvényesülnek, mint a rajzon. Rangsúlyt kap az ágynemű megfestése, melyből a figura kiemelkedik. A leány homlokába hulló hajzat hasonló, mint lapunk ötödik figurájánál. Anette Vaillant — aki Alfred Natanson leánya, — könyvében említi, hogy gyermekkorának emlékei fűződnek e képhez, 9 s ezek szerint az mindig a család birtokában volt. E két datált kép és lapunk közötti összefüggés bizonyossá teszi rajzunk keletkezési idejét, mégis egy ismeretlen helyen levő festmény, melyet a Bonnard oeuvrekatalógus közöl, további következtetésekre indít bennünket. A harisnyát húzó nő címen közölt kép (102. kép), 10 szintén 1893-ban készült és szorosan kapcsolódik a fent tárgyalt kisméretű olajfestményekhez. Agyára támaszkodó nőalakot ábrázol, ki félig oldalt dőlve lábát kissé felemeli, fekete harisnyáját igazítja. Az ágy mellett szekrényke áll tetején lámpával, a hátteret a szoba mintás tapétája teszi hangsúlyossá. A hosszúhajú modell és a kép témája, a környezet, a mozgás rokonsága azt bizonyítja, hogy Bonnard a lapunkon egymásután több pózban felvázolt öltözködő nő ötletét festményeken is meg akarta valósítani. Az első két képen ragaszkodott a vázlathoz, a harmadikon azonban egy újabb beállítást dolgozott ki. A téma újabb variánsát az Escaramouche-ban, egy 1893—94-ben megjelenő hetilap második évfolyamának 2. számában — tehát 1894 januárjában — található Nő ingben című litográfiáján láthatjuk (103 kép). 11 Az öltözködéshez készülődő nő fekete harisnyában áll az ágy előtt, kezének mozdulata a harmadik festmény nőalakjának egyensúlyt kereső kecses mozgására emlékeztet, akárcsak a háttér dekoratív hatást fokozó mintás tapétája. 12 Bonnard művészetének kutatói nagy fontosságot tulajdonítanak első illusztrációinak, melyek Peter Nansen dán író Marie című könyvéhez készültek. 13 Thadée Natanson leírása szerint a tusrajzok 1896-ban keletkeztek 14 és a Revue Blanche hasábjain jelentek meg először, majd 1898-ban önálló kötet formájában. A tussal készült lágy vonalvezetésű finom kis rajzok, a hajlékony formák, graciőz bájos női figurák későbbi nagyszerű illusztrációinak lettek forrásai. Paul Verlaine Parallèlement című kötete, 1900-ban Vollard-nál megjelent kiadásának illusztrációiban ezek az alakok szinte kiteljesednek a nagyobb méretű rajzokon, melyek a lapok 8 Dauber ville, J. et H.: i. m. no. 46. 24 X 17 cm. * Va illan t, A.: Bonnard ou le bonnheur de voir. Paris, I960. 30, képe a 187. lapon. 10 D a u b e r v i 11 e, J. et H. : i. m. no. 45, méretét nem közli. "Roger - Marx, CL: Bonnard lithographe. Monte-Carlo, 1952. no. 27. 12 Ugyancsak 1893-ban készített Bonnard litográfiákat a Petites scènes familièreshez, melynek dalai 1 Franc-Nohain írta, s közülük néhányat a Bonnard család tagjainak ajánlott (a «Dimanche matin à la campagne»-t magának a művésznek). A zenét Bonnard sógora, Claude Terrasse szerezte. A ,, Danse" című dalhoz készült litográfián a gyermekkel tréfásan groteszk mozdulatokkal táncoló fiatatalnő is fekete karisnyát visel. RogerMarx, CL: i. m. n°. 18. 13 R e w a 1 d, J. : i. m. 29. Hermann, F.: Die Revue blanche und die Nabis. München, 1959. J. 252. 14 Natanson, Th.: Le Bonnard que je propose. Genève, 1951. 20. A könyv lapjain reprodukálja a Marie 18 illusztrációját, H e r m a n n, F.: i. m. I. 250. Renoir is felfigyelt a rajzokra és elismeréssel írt róluk Bonnardnak, kit nem ismert még személyesen. Terrasse, A.: Bonnard. Genève, 1964. 40.
