Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)
KAPOSY VERONIKA: Pierre Bonnard vázlatlapja
és tussal készült rajz egy fiatal leány reggeli öltözködésének hét különböző mozzanatát pergeti le előttünk. Az első kis vázlaton arcát a párnák közé rejtve alszik, s haja fekete foltként terül el a fehér ágyon. A másodikon lábait maga alá húzva álmosan ül, kezeit térdén nyugtatja, inge lecsúszik válláról, kócos hosszú haja eltakarja arcát. Az alatta levő képen jobbra fordulva ül fehér ingében, előrehajol, gyermekesen szögletes térdeit behajlítja, bal lábára fekete harisnyát húz, sötét fürtjei hátára omlanak. E rajztól balra, a nézővel szembe fordulva helyezkedik el, harisnyás lábát kissé felhúzza, mezítelen bal lábát előrenyújtja s bal kezével a harisnya párját emeli fel az ágyról. Haja szemébe hullik, vékony, szinte csonttalan, hajlékony karjai és lábai puhán mozognak, a kezében tartott harisnya mint egy fekete kígyó tekergőzik. Ezzel ellentétben élénk mozgást figyelhetünk meg, mikor ültében kissé hátradőlve, térdben behajlított lábát fellendítve megfeszíti harisnyáját. A lap bal alsó sarkában levő kis figura félig szembe fordul, jobbjával az ágyra támaszkodik, egyik lábát felhúzza, míg kinyújtott bal lábán kezével igazítja harisnyáját, Az utolsó vázlat a leányt jobb profilban ábrázolja, fekete harisnyában, amint térdeit felhúzva harisnyakötőjét igazítja. A képsor az öltözködő leány mozgásának tüzetes megfigyelésén alapul, így az álmatag lassú mozdulatokat, vagy a mozgás egy-egy élénk lendületét érzékletesen jeleníti meg előttünk. Mégis az öltözködés illogikus sorrendje (ld. 3 — 4. figuránál) arra enged következtetni, hogy nem közvetlenül a modell jelenlétében készült, hanem emlékezetből. Jellemző Bonnardra a rajz technikai megoldása is. Korai korszakában gyakran dolgozott tollal és tussal. Kusza vonásokkal, fekete foltokkal, a fehér és fekete szín ellentétéből kiindulva alakította ki figuráit, hangsúlyozottan érzékeltetve a fények vibrálását, fény és árnyék színes játékát. Ezzel a módszerrel teszi a modell mozgását élővé, az alakot plasztikussá. A fekete-fehér tusrajzok megfelelnek az ifjú művész grafikai érdeklődésének. Bonnard ugyanis sokat merített a század végén Párizsban elterjedt és kedvelt keleti grafikákból, különösen a japán fametszetek hatottak rá, s ez az oka, hogy a Nabi-k körében a „Japán nabi" néven emlegették. 5 Tusrajzainak dekoratív hatását felismerve a Natanson fivérek 1891-től kezdve megjelenő folyóiratában a Revue Blanche-ban gyakran reprodukálták illusztrációit, apróbb rajzait. Ezekről a tusrajzokról írta John Rewald — aki könyvében részletesen foglalkozik a mester rajzmíívészetével is — , hogy „olyan frisseséget és mesterségbeli tudást ért el bennük, amilyent csak a kínaiak és japánok lényeget jellemző vonásainak biztonságához lehet hasonlítani". 6 Ezek között a 90-es évek elején készült lapok között is figyelemre méltó kvalitású a mi vázlatlapunk. Különös szerepe volt azonban lapunknak Bonnard művészetében is. A művész az itt látható motívumok közül kettőt is felhasznált és kidolgozott egy-egy olajfestményén. A harmadik helyen látható vázlat alapján készült kisméretű festmény a párisi Galerie Pétridès tulajdona (99. kép). 7 A képen bizonyos változtatásokat eszközölt, pl. a figura két lábát kissé közelítette egymáshoz, s a rajzon még kézben tartott harisnya később az ágyon hever. Bár a kezek a harisnya felhúzásával vannak elfoglalva, mégis a jobb kar tartása változatlan maradt. Megtartotta a festményen az előrehajló testtartást, a szembe hulló hajfürtöket, a fel5 C h a s s é, Ch.: Les Nabis et leur temps. Lausanne-Paris, 1960. 93. 6 R e w a 1 d, J. : Pierre Bonnard. New York, 1948. 29. 7 D a u b e r v i 11 e, J. et H. : i. m. n°. 44. 35 X 27 cm.
