Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)
GERSZI TERÉZ: Paulus van Vianen kapcsolatai a német művészettel
katze néven ismert rézmetszet figuráiban találjuk (66. kép). 33 A Dürer-féle Madonna ábrázolások új erőre kapott népszerűségére vall, hogy Aegidius Sadeler is készített egy rézmetszetet 34 Dürernek „Mária sok állattal" című bécsi (Albertina), egykor a rudolfinus gyűjteményben levő rajzáról. 35 Dániel Fröschl ugyanezen témájú Dürer kópiái és a nagy mester modorában készült rajzai szintén a Dürer Madonnák közkedveltségét bizonyítják. 30 Xem közvetlen düreri példa nyomán, hanem a Dürer kortársak hatására készíthette Van Vianen „Táj szerelmespárral" című amszterdami rajzát (Rijksprentenkabinet 68. kép). 37 Ez az ábrázolástípus, amelynek legszebb példáit Dürer, Hans Baldung Grien, Cranach és a dunai mesterek művészetében találjuk, a XIV— XV. századi Liebesgarten ábrázolásokból alakult ki. A középkori lovagi kultúra hatását és az irodalom ösztönzését tükröző korai miiniatúrákon és metszeteken a szerelmesek a nemesi élet milieu-jének megfelelően a kastély fallal körülvett, kúttal és virágokkal díszített kertjében láthatók; néha a kastélyon kívül is ábrázolták őket. Ehhez az utóbbi típushoz kapcsolódtak a XVI. századi ábrázolások, amelyeken a hangsúly a tájra tolódott át, de a háttérben még gyakran ott látható retardáns elemként a várkastély is. Egyre gyakoribbak a városra utaló építészeti részletek megjelenése, mint pl. Paulus van Vianen rajzán is, amelyen az ábrázolás hátterében szintén városfalra és bástyákra emlékeztető építmények láthatók. Az alakok a hagyományos ábrázolásmódnak megfelelően nagy fa tövében ülnek, mozdulataik a düreri motívumok nyomán Kulmbachnál és az Altdorfer körben kialakult mozdulat-motívumokat követik. 38 A dúsvegetációjú tájrészlet meghitt atmoszférát teremtő hangulatával leginkább a dunai mesterek hasonló témájú ábrázolásaira emlékeztet. Van Vianen rajzai Altdorfer és Wolf Huber műveinek ismeretét feltételezik. Mindkettőjük mii vészeiében a térábrázolás problémája volt központi jelentőségű. Van Vianen elsősorban azokat a kompozíciós megoldásokat sajátította el tőlük, amelyek a térmélység illúziójának fokozására szolgáltak. így pédául az előtérben ábrázolt fák — többnyire sudártörzsű fenyők — alkalmazása révén a közép- és háttéri motívumok a messze térben tűnnek fel. Ezt az Altdorfernél és Wolf Hubernél különösen gyakran alkalmazott térszerkesztési megoldást találjuk — többek közt — Paulus van Vianen „Fák a domboldalon" című amszterdami rajzán (P. da Boer gyűjt.; 70. kép). 39 A felső képszéllel elvágott, csupasztörzsú előtéri fák és a távoli városkép kontrasztja Wolf Huber „Táj csupasz fákkal" című kompozíciójára emlékeztet, amelyet ma már csak egy budapesti rajzmásolatból és Hirschvogel rézkarcából ismerünk (B. 60). 40 A vastag fa motívumát ugyancsak egy Hirschvogel rézkarcon találjuk, amely feltehetően szintén huberi példák nyomán készült (69. kép). 41 Ugyanezt, a nagy téri távlatok érzékeltetésére szolgáló kompozíciós 33 M e d e r, J.: Dürer-Katalog. Wien, 1932. 30. sz. 34 W u r z b a c h, A. : Neiderländisches Künstlerlexikon. Wien — Leipzig, 1910. 16. sz. 35 Winkler, F.: i.m. 296. 36 F u c i k o v a, E. : i. m. 1, 3, 5, 6, 7, 8. kép. 37 Gers zi, T.: i. m. 98. 38 Különnösen hasonlóak az alakok mozdulatai a Cranachnak és mások által Altdorfernek tulajdonított berlini rajz figuráiéhoz. — Rosenberg, J. : Die Zeichnungen Lucas Cranach D. A. Berlin, 1960. Kat. sz. 7. 39 Master Drawings exhibited by Bernard Houthakker. Amsterdam, 1971. Kat sz. 59. 40 S c h w a r z, K.: Augustin Hirschvogel. Berlin, 1917. Kat. sz. 60. (említi és reprodukálja a budapesti rajzot is.) 41 S c h w a r z, K. : i. m. Kat . sz. 73.
