Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)
POGÁNY-BALÁS EDITH: Motívumtörténeti észrevételek Raimondi és Episcopius metszetekkel kapcsolatban: „Cesi-Léda és Leonardo Lédái”
MOTÍVUMTÖRTÉNETIÉSZREVÉTELEK RAIMONDI ÉS EPISCOPIUS METSZETEKKEL KAPCSOLATBAN: „CESI-LÉDA" ÉS LEONARDO LÉDÁI A Doidalsas-féle Guggoló Aphrodité antik szobor (18. kép) változatai után alkotott reneszánsz és későbbi műalkotások között Episcopius egyik metszetének 1 (21. kép) jellegzetességei rávilágítanak Leonardo Lédáinak 2 egy formai forrására, mind a térdelő, mind az álló Lédánál, mégpedig az úgynevezett „Cesi-Léda'' 3 szoborcsoporttal való kapcsolatokra és továbbhatására Raimondi Vénusz és Ámor metszetére (28. kép). Leonardo 1503 utáni firenzei korszakában készített művein az antik művészettel való közvetlen kapcsolatot erőteljesebben látja az újabb kutatás, elsősorban azonban szarkofágreliefekre utalva, amelyek abban az időben Rómában voltak, az Ara Coeli közelében. Az Anghiari csata, a térdelő Léda és álló Léda és a Neptun-kartonnál utalnak erre. Clark gondolata, hogy Leonardo általában többször lehetett Rómában, mint azt az írásos dokumentumok bizonyítják, hogy elsősorban műveihez fordulva, azok elemzése alapján mutatható ki a római antik művészettel, elsősorban szarkofágreliefekkel való közvetlen kapcsolata — rendkívül jelentősnek tekinthető. Római szarkofágreliefekre utal K. Clark Leonardo térdelő Lédát ábrázoló kompozíciójánál, egy térdelő Aphrodité Anadyomene alakjára, mely szarkofág abban az időben szintén Rómában volt. Szokatlan motívuma ez az Aphrodité ábrázolásnak s Leonardo térdelő Léda figuráját összevetve ezzel a szarkofágrelief alakkal, azt találjuk, hogy a Leonardo rajzok figurája mozgásában sokkal tömörebb és plasztikusabb. A leonardói alak megformálásába antik kerek szobor is belejátszott, mégpedig véleményem szerint a guggoló Aphrodité (18. kép) Doidalsastól származó szobrának valamelyik variációja. Meg kell állapítanom, hogy az ebben az 1503 utáni firenzei korszakában Leonardónak nemcsak szarkofágreliefek alapján jöttek létre művei, hanem a monumentális római antik kerek szobrok alapján is, amelyeket nem antik utánzásként, hanem a megformálás módjára 1 J. Episcopius (Jan Bisschop) Icônes signorum veterum (1670) 78 táblán, rézmetszőt, fordított nézet. A Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményében egyes lapok. Ltsz.: 33412; Doidalsas: Guggoló Aphroditéhez v.o. L u 11 i e s, R. : Die kaurende Aphrodite. München. 1954. 2 Leonardo Lédáihoz vö. Clark, K. : Leonardo and the Antique, Leonardo's Legacy. Berkeley and Los Angeles, 1969.; Hey denreich, H.: Leonardo. München, 1954.; Clark, K.: Leonardos Drawings at Windsor Castle. London, 1969 1 — 3. k. 12 337 r, 12 642 r; Pedretti, C. : A Ghost Leda. Raccolta Vinciana, XX. 372. 3 S c h r e i b e r, Th. : Die antiken Bildwerke der Villa Ludovisi in Rom. Leipzig. 1880. 49. o. Nr. 12.; B a t t a g 1 i a , G.: L'Afrodite di Doidalsas: Bollettino d'Arte. X, 1931. 406. I; Pari be ni, R. : Le terme di Diocleziano e il Museo Nazionale Romano. Roma, 1932. Nr. 175, A «Cesi-Léda»-nak Rubens művészetével való kapcsolatára vö.: Winner, M.: An Unknown Drawing by Peter Paul Rubens. Master Drawings. I. 1963. 34 és Winne r, M.: Zeichner sehen die Antike. Berlin-Dahlem, 1966. Kat. 66.
