Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: Újabban szerzett mécsesek a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményében

erősen előrehúzódó orr,

85 valamint a tányérrészen alkalmazott és finom kiemelkedő karikával határolt nagy beöntőnyílás. Az említett jellegzetességek alapján a 10. sz. mécs készítési idejét a 2. század első harmadára tehetjük. A bronzmécsek értékesebbek voltak, mint agyagból égetett változataik, anyaguk is kevésbé volt kitéve a gyors megsemmisülésnek s ezért jobban megbecsülték őket, egy-egy példány használata, szemben az agyagmécsekkel, akár évszázadokig is eltarthatott.

86 A 10. sz. mécs érdekes betekintést enged a készítés, vagy javítás technológiájába. Mindkét orra végének alsó felületén négyszögletes, téglalap alakú nyílást vágtak s ebbe helyezték bele a téglalap alakú bronz lapocskákat. (28. kép) A kisebbik lapocska ma is rögzített eredeti helyén található, de a másik orr lapocskája eredeti helyéről elmozdult. A bronz lapocskák elhelyezésének módja is jól nyomon követhető. A téglalap alakú nyílást olyan nagyságúra vágták, hogy az orr hajlatának belső, vastagabb felületét, támasztó dúcként használták s erre erősítették a vékony bronz lapocskát. A mécs restaurálási munkálatait végző Vozil Irén restaurátor megfigyelése szerint az öntés alkalmával volt szükség a két rögzítő nyílásra, melyeket végül bronz lemezkékkel zártak le. Kiemelkedő értékű a 11. bronz mécs. A bronzmécsek készítése reneszánszát éli Egyiptomban az 5. századtól, midőn a kopt keresztény szentélyek és a hívők számára újból nagyobb számban készítették őket.

87 Ezek között a mécsek között jelentős számban találhatunk nagyméretűeket.

88 Az előkerült leletek arra is figyelmeztetnek, hogy bár nagyobb mennyiségben a kopt kereszténység területén találhatók, mégis kissé változó formában ismertek a korai bizánci anyagban is.

89 Jellegzetes a 11. mécs körtealakúan előrenyúló csészéje s peremes égőlyukú orra. A hasonló mécsek tetején a keresztdísz is előfordul.

90 Jellegzetes továbbá a hátra húzódó vertikális, erősen tagolt fogó, melyen a sugárvető már csak indákból kialakított díszítőelemmé vált. Ezek a nagyméretű fogók az erősen előre húzódó orr ellensúlyai voltak és megvédték a mécset az előrebukástól.

91 Ez a dúsan díszített fogó könnyíti meg az időrendi tájékozódást és a mécs közelebbi meghatározását. Hasonló mécseseket ismertet J. Strzygowski a kairói Kopt Múzeum anyagának feldolgozásánál.

92 E mécsek fogóinak közös jellegzetességük,

93 hogy erősen hátra85 A bronzmécsekre vonatkozóan vö. M.e n /, e 1, H. : i. m. 106, 108. 89, kép 2. 668.sz. 89. kép 3. 669. az., 89. kép 8. 674. sz. B e rn h a r d, M. L. : i. m. 380, 558. sz., CLXÎ. tábla. Az agyagmécsekre vonatkozóan lásd a 84 jegyzetet. 86 M e n z e 1, H.: i. m. 106; Ancient Lamps 145. 87 S t r z v g o w ski, J. : Antiquités Égvptiermes du Musée du Caire. Vienne, 1904. 291- 294, 9124-9149. sz. 88 S t, r z y g o w s k i, J. : i. m. 289 — 294; Ross, M. Ch. Catalogue of the Byzantine and Early Mediaeval Antiquities in the Dumbarton Oaks Collection, Volume 1. Washington, 1962. 38, XXVIII. tábla; E allie o, A. M.: Alcuni bronzetti della collezione dell Accademia Zelantea, Memorie e rendiconti, 3. série I — vol. Vil. A ci reale, 1967. 413 — 417, I —IV. táblák; László, Gy. : La lampe de bronze copte trouvée a Tápiógvörgve, Folia Arcbaeologica 1-2, Budapest, 1939. 114. 89 B a u r, P. V. C. : The Lamps, The excavations at Dura-Europos, London, 1947. 77, 437. sz., XV. tábla. 90 B a u r , P.V.C.: i. m. 437. sz.; L á s z 1 Ó, Gy.: i. m. 114; R o s s, M. Ch.: 38. sz. 91 Ancient Lamps. 146; Vozil Irén restaurátor megállapítása szerint: A 11. mécses sugárvetője, olajtartója és tüskerésze külön öntéssel készült. Ezeket a külön részeket végül összedolgozták. A korabeli öntést viaszelvesztéses eljárással végezték, s az üreges i'észeknél öntőmagot alkalmaztak. 92 S t r z y g o w s k i, J. : i. m. 289, 290, 9135, 9136. sz. 93 Strzygowski, J. : i. m. 289, 9135. sz.; Ross, M. Ch.: i. m. 38, 38 sz., XXVIII. labia; F a 11 i c o, A. M.: i. m. 413, 414.