Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: Újabban szerzett mécsesek a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményében
Az I C. típus teljesen kialakult jellegzetességeit mutatja a ö. számú mécses. 50, Volutás orra a tövénél és szögletes záródásánál egyformán széles. Az orr sem nyúlik úgy előre, mintáz 5. számú mécsesnél. Hosszú leformázási sor egyik végpéldánya, mert az élek rendkívülien tompák. A kiégett anyag erősen porózus s festése is egyenetlenül foltos. Készítése az 1. század végére és a 2. század elejére tehető. 51 A készítés helyére vonatkozóan ezekből a jellegzetességekből közelebbi következtetéseket nem lehet levonni, mert a gyengébb minőségű mécseket a provinciákban nagy számban állították elő. 52 A 7. számú mécs a kerek csészéjű, kerek orr végződésű és oldalfogós mécsek csoportjába tartozik. 53 Az oldalfogós mécsek készítési ideje igen hosszú időszakot ölel fel. Az oldalfogó alkalmazása nem jelöl külön csoportot a kerekcsészéjű és kerek orrvégződésíí mécsek között; az i. e. 1. századtól az i. sz. 2. század elejéig készített különböző csoportokba tartozó mécseken egyaránt megjelenik, 54 az itáliai, valamint a görögországi mécseskészítés területein. 55 Éppen ez az az időszak, amikor a görögországi mécseskészítés a hellenisztikus hagyományokat folytatva, új formákkal és ezeknek több variánsával, a Földközitenger keleti területeire kisugárzóan, megtöri Itália vezető szerepét. 56 A 7. számú mécs nem tartozik az oldalfogós mécsek korai változataihoz. Míg ezekre az jellemző, hogy az oldalfogók szabályosan az oldal középtengelyében helyezkednek el és szegélyvonalaik élesen kirajzolódnak, addig a Szépművészeti Múzeum új szerzeményén az oldalfogókat nem a középtengelyben, hanem a fogórész felé közelebb találjuk s az oldalfogók peremszegélyeinek még jelzése sem látható. 57 Ugyancsak késői jellegzetességeket mutat az orrot a tányértól elválasztó trapéz alakú vonal, 58 amely a díszítetlen vállperemmel s a tagolt keretelésű tányérral együtt mécsünket a görögországi mécseskészítés körébe utalja. 59 Az orral ellentétes 50 L o e s c h c k e, S. : 212 - 220. 51 Iványi, D. : i. m. 10- 12. 52 Szentlélek y, T.: Aquincumi mécseskészítő műhelyek. Budapest Régiségei. XIX, 1959. 170— 173, 2. kép 4. sz., A katonai anyagszertár melletti fazekastelepen talált negatív forma jelzi Aquincumban a kései volutás mécsek készítési idejét, mely a 2. század első felére tehető. 53 L o e s c h c k e, S. : i. m. 40. ; Ancient Lamps, 53 — 50. 51 A n c i e n t Lamps, 53-56. 55 L o e s c h c k e, S.: i. m. V. típus, XVI. labia 632. sz., XVII. tábla 637. sz.; L oe s c h c k e, S.: Keramische Funde in Haltern, Mitteilungen der Altertumskornmission für Westfalen, 5. 1909. 206-209; B r o n e e r, O.: i. m. 81, 82, XXVI. típus, 178, 1 79, No. 473, X. tábla; M e n z e 1, H . 46, 239 - 243. sz., 19. kép, W a 1 t e r s, H . B. : Catalogue of the Creek and Roman Lamps in the British Museum. London, 1914. 76, 508, 509 sz.; Goldman, E: Excavations at Gözlü Knie. Tarsus, Vol, L. Princeton, 1950. XIV. csoport 94, 95; Haken, R. : Roman Lamps in the Prague National Museum and in other Czechoslovak Collections, Prague, 1958. VII. tábla 00, 02. sz., I. tábla 7. sz., 32, 33; D a d d i, F. : Sibari, Notizie degli scavi di antichita, III. supplemento, Vol. XXIV. Roma, 1970. 380, 65. sz., 405, 577. kép. 56 B r o n e e r, O. : i. m. 80, XXIV. típus. 57 Ancient Lamps, 53 —55. Jól mutatja a kései és a korábbi inécsseek közötti különbséget a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében már korábban szereplő két példány. Az 50.1282. sz. mécs oldalfogóján a határvonalak még hangsúlyosan mélyülő vájatok, ugyanakkor a később készített 50, 1283. sz. mécsen a vájat már teljesen eltűnt s csak az oldalfogó belső íves határvonala jelzi a korábbi tagoltságot. 58 B r o n e e r, O. : i. m. 86, 87. XXV. típus. 59 B r o n e e r, O.: i. m. 10. tábla 473. sz., Lásd még ott a XXIV., XXV. típus példányait .
