Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: Újabban szerzett mécsesek a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményében

oldalon elhelyezett vertikális korongfogó ugyancsak erre mutat.

60 A korinthosi mécsesanyagban Broneer XXIV. és XXV. típusánál találni hasonló jellegzetességeket. Ezeknek a típusoknak készítési ideje Korinthosban az i. sz. 1. század első kétharmada.

61 A 7. számú mécses készítési idejét az 1. század második harmadára tehetjük. Bár Broneer megjegyzi, hogy késői változatok egészen a 2. század kezdetéig előfordulhatnak, ilyen késői datálásra ebben az esetben nem gondolhatunk, mert a körbefutó hármas peremmel határolt mélyülő tányér peremprofilja Broneer Fig. 34/13-nak felel meg, s ennek készítési ideje az 1. század derekára tehető.

62 Egyiptomban készíthették a 8. számú mécsest. Az ovális alak is erre mutat, hiszen a jellegzetes egyiptomi készítésű békaméesek,

63 továbbá az edfui ásatások tojás alakú mécsei

64 ugyancsak ovális alakot mutatnak s keresztmetszetük is ovális alakú. Jellegzetes egyiptomi vonások láthatók a reliefábrázoláson is. A császárkori Egyiptomban a terrakotta kisplasztikából ismeretes a duzzadt kerek arc.

65 Ugyancsak jellegzetesen egyiptomi eredetű az egymástól léctagokkal elválasztott, kiterülő kettős sorú, kerek alakú nyakdísz.

66 A peremszegély díszítésének lótusz sora is ebbe a körbe utalható. Az alak bal karját suhanó mozdulattal felemeli. A szakirodalom az alak mozgásából és a lobogóan terülő lepelből arra következtetett, hogy Nut istennő megszemélyesítője.

67 További három mécs még teljesen megegyező ábrázolást mutat. Az egyik az alexandriai Görög Római Múzeum 26660 számú mécse.

68 A másik kettő részint a Gent-i Egyetem gyűjteményében, részint a leideni Rijksniuseum-ban található.

69 Így a 8. számú mécs egyiptomi eredete kétségtelen, mégis kérdéses, vajon az említett analógiák alapján teljes biztonsággal feltételezhető-e az alexandriai származás. Ennek eldöntéséhez még további részletek vizsgálata szükséges. A Szépművészeti Múzeum példányának anyaga barnás-vörösesszürkébe játszó színű. Az alexandriai múzeumban őrzött mécsesnek ezzel szemben kiégetett agyaga világosbarnás-rózsaszínű. Bár a sok leformázás folytán az élek erősen megkophatnak, s bár a kvalitás is nagyon változhat attól, hogy olcsóbb vagy drágább eladásra szánták, mégis mécsünk kevésbé jó kvalitása ugyancsak óvatosságra int a fi0 R r o n e e r, O. : u. o. 61 B r o n e e r, 0. : i. m. 80 — 87 ; P e r 1 z w e i g, J. : Lamps from the Athenian Agora. Princeton, New Jersey, 1903. 27. 39. sz. 62 B r O n e e r, O. : i. m. 74. 63 M 1 y n a r c z y k, J. : Egyptian Types of Terracotta Lamps from Tell At rib. Etudes et traveaux, VII, 1973, Warszawa. 93, Bernhard, M. L.: i. m. 492 — 490. sz., CXXXTV - CXXXVI. táblák. 64 M i c h a 1 o w ski, K. D e s r o c h e s, Ch. L i n a g e, J. de. M a n t e u f f e 1, J. Z a i m o-Z e i m i a, M.: Tell Edfou III. Kairo, 1950. 243, különösen a 047. sz. mécs, XXXIII. tábla 22. sz. 65 K a u f m a n n, C. M.: Graeco-ägyptische Koroplastik. Leipzig — Kairo, 1915.; O raindo r, P.: Terres cuites de PEgvpte gréco-romaine. Antwerpen, 1939. 173— 174. XXVIII. tábla 80. sz., 189 XXXII. tábla 93. sz.; W i j n g a a r d e n, W. D. van.: De grieks-egyptische terracottas in het Rijksmuseum van Oudheden. Leiden, 1958. XXI. tábla 96. sz. 86 A széles nyakdísz már az óbirodalom óta ismert, általánossá vált a XVII. és XVIII. Dinasztiák korában s használata a késői időkre is kiterjed. Wilkinso n, A.: Ancient Egyptian Jewellery. London, 1971. 30, 05, 108, 111- 112. V i 1 i m k o v a, M.: 49, 85. táblakép. 67 Grai n d o r, P. : i. m. 174. 68 Ez úton is köszönetet mondok az alexandriai Görög — Római Múzeum vezetőségének és kutatóinak, hogy rövid ottlétem alatt a mécsesanyagban a gyors tájékozódást lehetővé tették. 89 G r a i n d o r, P. : i. m. 173 - 174, 83. sz., XXVIII. tábla; W i j n g a a r d e n, W. D. van. : i. m. 31, 102, sz., XXII. tábla.