Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
PREISS, PAVEL: J. G. Heinsch és a prágai Károly hídon elhelyezett jezsuita szentek csoportja
J. G. HEINSCH ÉS A PRÁGAI KÁROLY HÍDON ELHELYEZETT JEZSUITA SZENTEK CSOPORTJA Mint ahogyan önkényesen a jezsuitáknak tulajdonították a vezető szerepet a barokk, nevezetesen a csehországi barokk művészetben, azt is feltételezték, hogy az övék volt a kezdeményezés, a dramaturgiai és rendezői munka a Károly hídi „theatrum" plasztikus szereplőkkel való benépesítésében is. Hogy mennyire téves volt ez a felfogás, bizonyítja az, hogy a jezsuiták távolról sem voltak az elsők; megelőzték őket a magán donátorok, majd pedig más rendek és azok monostorai, valamint különféle intézmények, amelyek a hídon égi képviselőik szobrát felállíttatták. Az a gondolat, hogy Csehország szent patronusainak teljes ciklusát elkészítsék — amelyek közül a későbbiek gyakran igen különös módon kapcsolódtak a már felállított csoportokhoz — különböző alkalmakkor merült fel. A Károly híd a Régi Város közigazgatásától függött, ennek kellett végeredményben eldönteni, mi képezheti a díszítés közös programjának részét. 1 Jelentős jezsuita dokumentumok publikálása bizonyítja kétségbevonhatatlanul, hogy a hídon felállítandó szobor sor tervének az érdemét mennyire hamisan tulajdonították a jezsuitáknak, s hogy az atyák a híd díszítésében tudatos és megfontolt lassúsággal vettek részt. Igaz, hogy 1707-ben kikötötték maguknak azt a jogot, hogy négy hellyel rendelkezzenek a jezsuita szentek szobrai számára, de már a következő évben könnyedén lemondtak ezek közül egyről a premontreiek javára. Mivel nem találtak mecénásokat, akiktől jelentős segítséget kaphattak volna, őket magukat pedig túlságosan lefoglalták azok az anyagi gondok, amelyeket építkezéseik és berendezkedésük okozott, végül is a konkurrensekkel folytatott versengésben a rend külső kifejezésének az igényeinél helyesebbnek tartották a halogatás választását. Sőt a munka halogatását meg is magyarázták, mondván, hogy a szobrok csak a külső pompa kifejezői, a szentek tiszteletéhez egyáltalán nem járulnak hozzá, a járókelők csupán kíváncsisággal nézik őket, sőt viccelődésre adnak alkalmat, és csak a feszületnek és Nepomuki Szent Jánosnak adnak tiszteletet. A szobrok felállításával szembeni ideológiai és gazdasági ellenvetéseiket a jezsuita történész, P. Johann Miller foglalta össze 1709. május 15-i levelében, amelyben tisztázta a prágai jezsuiták viselkedését a rend generálisa előtt, aki 1709. április 13-i levelében kifogásolta az ügyben tanúsított „lealázó közömbösségüket". 2 Hamarosan azonban a jezsuiták mégis rászánták magukat, hogy működésbe lépjenek, és megbízták Ferdinand Maximilien Brokof szobrászt, aki apjának, Johann Brokofnak, ,,a szepesi magyarnak" a műhelyében dolgozott, hogy elsőként a Szt. Ignác csoportot készítse el; a szobor munkálatai, az említett dokumentumok szerint, már 1709 folyamán megindultak. Ezzel egy 1 B 1 a z í c e k , G. J. — R y n e § , V. : Brokofovsky model. Dovëtek k soustavné vyzdobë Karlova mostu. Umëni, XII, 1964. 183., 185. old. 26. jegyzet. 2 B 1 a z í è e k , O. J. — R y n e á , V. : Jëstë k sochafské vyzdobë Karlova mostu. Umëni, IV, 1956. 63-65. skk.
