Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: Újabban szerzett mécsesek a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményében
A három körbefutó vájattal szegélyezett, mélyülő tányéron delfin jobbra tartó reliefje; uszonyai, farka és bajusza rovátkolt vonalakkal hangsúlyozott. A vájattal határolt egyenes talprészen öt nagyobb és négy kisebb körkörös dísz. 0. Egyégős agyagmécs, Ltsz. 66.5.A. Vétel, 1966. M: 2.5, H : 8.8, Sz: 6.4. A festett felület erősen kopott, a vállon és az aljon bevágott sérülés. Kerekcsészéjü volutás mécs. A kifelé lejtő váll pereme két körbefutó vájattal csatlakozik a mélyülő tányérhoz. A belső vájat orr felőli szakaszán kicsiny kanócigazító lyuk látszik. A tányér közepén alacsony talpú edény relief ábrázolása, peremén sodort dísz, oldalán domborműves díszítés nyoma vehető ki. A körbefutó vájattal elválasztott kissé homorú talp közepén benyomott karikadísz. 7. Egyégős anyagmécs, Ltsz. 71.8.A. Fülep Lajos Itáliában .szerzett gyűjteményéből. Vétel, 1971. M: 2.9, H: 8.7, Sz: 7.9. Világos szürkéssárga agyag, sárgásbarna foltos festéssel. A tányér belső, reliefes felülete legnagyobb részében elpusztult, csak a szegélyéből maradtak fenn töredékes részek. A vertikális fogórész letörött. A váll és a talp felülete erősen kopott. Kerek tányér, két hullámos oldalfogóval. A vertikális fogó tövének töredék része maradt fenn. A csésze belsejében jól látszik, hogy az alsó formarész kiöntésekor a nedves agyagot az orr felé elegyengették. A kissé kiugró orr trapézvonallal simul a vállhoz, melyet a vonal vájatos kiképzésével kihangsúlyoztak. A váll, befelé emelkedőén, kissé íves felületű. A tányért a válltól kiemelkedő peremkarika választja el. A mélyülő tányéron két körbefutó vájat. Ugyancsak körbefutó vájattal elválasztott egyenes felületű a talprész, közepén X jel. 8. Hatégős agyagmécs, Ltsz. 72.7.A A budapesti Piarista Gimnázium ajándéka 1972-ben. M: 5.2, H: 8.8, Sz: 4,8. Vörösesbarna agyag, fehér bevonás nyoma. Alján két sérülés, felületén erős kopás. Kézzel formázott aljának felületét fapálcikával simítva elegyengették. Különösen jól látható a kézi formázás és a sinútópálea használata az orrok végződéseinél; az orrokat külön-külön edényszerűen képezték ki. Az alak fején és karján varrat nyoma. Ovális, teknős aljú csésze. Felületét női alak feje, válla és karja díszíti. Az arcot finoman kidolgozták, a haj felfelé futó gerezdes fürtökbe rendezett, melyek kontyban végződnek. A homlokot a haj körbefutó fonatban koronázza. Íves, zónás pontdíszekkel kihangsúlyozott nyakdíszt visel. Meztelen balkarját, kissé behajlított an felfelé tartja. Jobbvállát lepel fedi. A körbefutó szegély felét a hat égőlyuk és a lepel foglalja el, míg másik felén összefonódó lótuszsorban elhelyezett gömböcskék láthatók. A beöntő lyuk ovális alakú. A teknőszerű alj felülete egyenetlenül elsimított s egyik végén az égetőkemencéhez ragadt, melynek nyoma az égetőkemencéből történt kivétel után megmaradt. 9. Egyégős agyagniécs, Ltsz. 66.126.A. A Történeti Múzeumtól átvéve 1966ban. M: 3.9, H: 9.9, Sz: 6.7. Barnásszürke agyag, barna festés nyomával. Az olajbeöntő nyílás belső kiemelkedő pereme sérült. Helyenként a csésze oldalán az agyag lemezesen levált. Körte alakú csésze, előrenyúló orral. A vállon rézsútos reliefvonalak. Az orr és a váll között hatágú dísz, melynek szára hetedik ágként előre fut s peremszerűen körbe veszi az égőlyukat. A széles olaj beöntő lyuk körül kettős kiemelkedő peremkarika fut. Az orron égésnyom. Alján, egyenetlen felületű, keskeny talpgyűrű. A 4.-9. mécs a formából készült mécsek csoportjába tartozik. A 4. számúhoz hasonló, előre nyúló, kerek orrvégződésú mécsek készítése Tiberius koráig nyúlik vissza. 32 Gyakran előfordulnak mind az északi, mind a déli és keleti provinciák 32 L o e s c h c k e, S.: Lampen aus Vindonissa. Zürich, 1919. 225; Ancient Lamps 78- 80 .
