Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: Újabban szerzett mécsesek a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményében

anyagában.

33 Ciprusban az egyik legkedveltebb mécsesfajta volt az 1. században.

34 A mécseknek e csoportja, Loeschckónél a IV., 35 Vessbergnél a 10.

3fi Broneernál a XXIII.,

37 Iványinál a II.

38 típusnak felel meg. További anyag ismeretében talán eligazodásként szolgálhat majd a mécs alján az R betűjel. Ugyancsak betűjelzés, AL található a mainzi Römisch-Germanisches Zentralmuseum, PL Menzel által publikált 233. számú mécsén,

39 amelyen az egymással szembeúszó két delfines ábrázolás is megtalálható. Ugyanez a reliefdísz látható a vindonissai 535. számú mécsen.

40 A delfinek feje alatti vonalak, ahogy azt már S. Loeschcke is megállapította,

41 a tenger hullámait jelzik. E mécstípust az Alpoktól északra,

42 a 2. században is használták, de Itáliában Görögországban, ahol a különböző típusok első változatait készítették, fő használati idejük az 1. század közepéig tartott. Az 5. és 0. számú mécses a volutás végződésű mécsek legelterjedtebb csoportjába tartozik.

43 Készítési idejük Itáliában a Flaviusok koráig tart,

44 de ismert, hogy a hasonló típusú mécseket az északi provinciákban még a 2. század elején is készítettek.

45 S. Loeschcke a volutás végződésű kora császárkori mécseket három fő csoportba osztotta, és fejlődési rendjüket is tisztázta.

46 Az ő I A. típusába tartozó előrehúzódó volutásorrú mécseket főként a korai Tiberiusi időkben, az I B. típusba tartozó szögletes orrvégződésű aránylag széles orrúakat Tiberius korától, az I C. típusba tartozó széles orrúakat Tiberius kora után készítették. Az 5. számú mécsünk már az I. C. típusba tartozik és annak korai változatai közé sorolható. Az orr még erősebben előrehúzódik s orrának tövét, valamint az aljat is gazdagon díszítették körkörökkel és karikákkal. Ennek a változatnak első, itáliai darabjai az 1. század közepén készültek, de a mi példányunk nem tartozik ezek közé.

47 Az Itáliában készített első változatok finommetszésűek s anyaguk is vékonyabb, jobban kiégetett. Az 5. számú mécses többszörös leformázás után készült, élei nem finomak s csészéje és fedőlapja vastagfalú agyagból égetett. Mindezek és a körkörös díszítés gazdag alkalmazása alapján készítési idejét az 1. század második felére kell tenni s a készítés helyét Itálián kívül kell keresni. A volutás mécsek reliefábrázolásait is S. Loeschcke rendszerezte.

48 Az általa feldolgozott anyagban is nagy számban fordulnak elő a delfin ábrázolások.

49 33 Loes c h c k e, S. : i m. 37, 38, 218 — 229 ; G o 1 d m a n, H. : Excavations at Gözlü Knie. Tarsus Vol. I. Princeton, 1950. XVIII. csoport.; V e s s b e r g, O.: Hellenistic and Roman Lamps in Cyprus, Opuscula Athenicnsia I. T. 1953. 122.; I v á n y i, I). : Die pannonischen Lampen. Budapest, 1935. 9. 11. 31 B a y 1 e y, D. M.: Lamps in the Victoria and Albert Museum, Opuscula Atheniensia VI. 1965. 27- 37, Section D Lamps 14- 73. sz., Iv, V. tábla. 35 L o e s c h c k e, S. : i. m. 37. 38, 218. 3,; V e s s b e r g, O. : i. m. 122. 37 B r o n e e r, O. : i. m. 78, 79. 38 I v á ji y i, 1).: 9, IL 39 M e n z e 1, H.: Antike Lampen in Römisch-( Jermanisehen Zentralmuseum zu Mainz. Mainz, 1954. 38, 45. 233. sz., 35/5 ábra. 40 L o e sehe k e, S. : i. m. 405, 535. sz. 11 40. jegyzet. 42 Ancient Lamps 79. 43 Ancient Lamps 09. 44 Loesehck e, S.: i. m. 212-220. 45 S z e n t 1 é 1 e k v, T.: Aquincumi mécseskészítő műhelyek. Budapest Régiségei. XIX, 1959. 178. 4B 44. jegyzet. 47 Ancient Lamps, 71. 48 44. jegyzet. 49 Loes c h c k e, S. : i. m. 405, 536 — 538. sz.