Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

SZABÓ MIKLÓS: A közép-görögországi terrakotta protomék kérdéséhez

Az 50.533 számú budapesti terrakottával azonos negatív formából származó példányok (ill. azok töredékei) előfordulnak a Kórykiai barlang, az abai (exarcho-i) temető és kirrhai favissa anyagában.

1- A forma egy lényegesen eltérő változatát Winter is számontartja,

13 ez azonban nyilvánvalóan más műhely terméke. A Szépművészeti Múzeum két protoméjának lokalizációjára vonatkozóan a hiteles lelőhelyű darabok tehát egyértelműen Phókis mellett szólnak. A T. 40. számú budapesti terrakotta kapcsán ismertetett agyagszobroeskák barnás vagy téglavörös színe is a phókisi agyag tulajdonsága. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindaddig, amíg számottevő anyagvizsgálati eredményekkel nem rendelkezünk, a műhelykutatás kiindulópontja, sőt gyakran végső állomása az a ,,numizmatikai"-nak mondott módszer marad, hogy a kérdéses archetípus ott honos, ahol legtöbb replikája előkerül. A phókisi agyagplasztika történetéről majd talán akkor alkothatunk reális képet, amikor a kirrhai, Kórykiai barlang-beli és abai leletek szisztematikus feldolgozása megtörtént. Az azonban már ma is szembetűnő, hogy a Korinthossal erős kapcsolatokat mutató Kirrha és Kórykiai barlang, valamint a földrajzilag és történetileg inkább Boiótiához kötődő Abai eltérő orientációja e lelőhelyeken előkerült terrakotta típuskincs összetételében is tükröződik.

11 A kirrhai favissa igen gazdag protomé-sorozatának ismeretében valószínűnek látszik, hogy az ottani műhelyekben készült a két tárgyalt változat. Ennek a feltevésnek elvben az sem mond ellent, ha a berkeley-i protomé „Lebadeia", vagy a koppenhágai példány «Atalanté» lelőhelye hiteles, hiszen éppen Abai közvetítésével juthattak el phókisi terrakották a kelet-boiótiai és a lokris opuntisi területre.

15 Mindez azonban már túlmegy azon a fokon, amely mai tudásunk szerint a terrakotta műhelyek lokalizációját illetően reálisnak látszik. A tárgyalt anyag semmiféle külső támpontot sem nyújt a két budapesti darab által képviselt változatok keltezésére. Az exarchoi sírok eredetileg összetartozó mellékleteinek rekonstruálására ma már nem sok remény van, minthogy a vázákról és a terrakottákról külön leltár készült, és az anyag összekeveredett.

1(i A kirrhai együttes, mint általában a favissa-leletek, csak igen tág időhatárok között keltezhető,

17 a Kórykiai barlangnak pedig nincs a terrakották szempontjából értékesíthető stratigráfiája.

18 Marad a stílus-vizsgálat, ill. hasonló stílusú, de külső körülmények alapján keltezhető terrakották felkutatása. 12 A Kórykiai barlangból előkerült anyag, — töredékek alapján — , a forma igen gazdag előfordulására utal (Delphoi Múzeum.); Abaiból egv darab „a" jelzéssel Chairóneiában. 13 W i n t e r I. 243,4. Vö. még még Athéni N.M. 12499 és 17392 (m: 13,8): ismeretlen lelőhelyről, téglavörös agyagból. 14 Vö. A m a n d r y, P.: i. m. 260. old. — Mindmáig nincs szisztematikus vizsgálatokkal tisztázva, hogy pontosan meddig terjedt ki a szomszédos területekre a boiótiai koroplasztikai ,,koiné". Vö. H i g g i n s, R. A.: Greek Terracottas. London, 1967. 76. old. 15 Abai történetéhez: Schöbe r, F. : Phokis. Diss. Jena, 1924. 20 sk. A várost gyakran — tévesen — Boiótiához számítják. A Chairóneiában levő, a mai Exarcho-mellett kiásott temető-anyagban számos olyan darab is előfordul, amely agyaga és kivitele alapján Lokris Opuntishoz kapcsolódik. Vö. Szabó, M. : Szépm. Múz. Közi. 37 (1971) 14 sk. Nem lehetetlen, hogy a téglavörös színű protomék nem Abaiban, hanem Phókis más részén,—mint fent utalunk rá, — esetleg Kirrhában készültek. Vö. még ehhez Smi t h, H. R. W.: i. m. 358. old.: a lebadeiai agyagról; hiteles lelőhelyű darabok híján (írre azonban aligha lehet építeni. 16 Th. Spiropulos szíves szóbeli közlése alapján. 17 Vö. BCH 61 (1937) 460. old. 18 Vö. A m a n d r y, P. : i. m. 259. old.