Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
SZABÓ MIKLÓS: A közép-görögországi terrakotta protomék kérdéséhez
igazolható. Éppen ezért a szerzőnek, az a berkeley-i proteiné állítólagos lelőhelyére alapított megállapítása, hogy a forma ,, certainly Boeotian, probably Lebadean", nem fogadható el minden további megfontolás nélkül. 11 A szóbanforgó protomék lokalizálását, történetük felderítését a terrakottakutatást leginkább hátráltató tényező, a hiteles anyag publikálatlansága nehezíti meg. A budapesti terrakotta archetípusának lokalizációját a következő leletek teszik lehetővé: 1. Kirrha (Xeropigado). Favissa-lelet a Delphoi Múzeumban 7 . A bennünket érdeklő negatív formából: 0597. számú protomé és több töredék. 2. Kórykiaibarlang. Ásatásból származó anyag a Delphoi Múzeumban. 8 Mintegy húsz darab töredéke a kérdéses negatív formából. 3. Abai (Exarcho). A város nekropolisának leletei a Chairóneiai Múzeumban. !> A forma replikája: 413. számú protomé. (A buszt alján sárga festés maradványai, akárcsak a budapesti terrakottán.) A felsorolt darabok mindegyike, a budapesti profoméhoz hasonlóan, jó minőségű, kevés kvarc-szemesét tartalmazó téglavörös agyagból készült. A berkeley-i protomé világos barna agyagszínétől eltekintve — amely a szokásostól eltérő égetés, vagy az agyagbányának a tipikustól eltérő rétegéből származó anyag következménye is lehet — azok a műkereskedelemből származó példányok, amelyeknek agyagszínét leírták, barnás- vagy téglavörösek. 10 Ez is amellett szól, hogy egyetlen archetípusra visszavezethető protomékkal van dolgunk, amelyek egyetlen műhelyhez köthetők. Stílusa, kidolgozása és agyagszíne alapján az előbbi darabokkal azonos csoportba sorolható a Szépművészeti Múzeum 50.533. számú protoméja (7—8. kép), amelynek lelőhelye, akárcsak a T. 40-é, ismeretlen. 11 A két változat leglényegesebb különbsége — eltekintve attól, hogy az 50.533 erősen kopott formából származik — a hajviselet eltéréséből adódik: az utóbbi frizurája középen ketté van választva, s felül, a fátyol alatt plasztikusan ábrázolt ,,szalag" zárja le. Ettől eltekintve, a két protomé azonos stílusfokot képvisel. darab (Die Typen der figürlichen Terrakotten, I. köt. Berlin - Stuttgart, 1903. 242, 2 d; „ohne Hänge locken") egy Atalandiban levő magángyűjteményben (lelőhelye állítólag Halai) valóban ehhez a formához fartozik-e. 6 S m i t h, H.K.W.: i. m. 353. és 358. old. 7 Az anyagot 1970-ben a Delphoi Múzeum raktárában P. Amandrynak, az athéni École Française d'Archéologie igazgatójának engedélyével tanulmányoztam. Az ásatáshoz, egyelőre: BCH 01 (1937) 457 skk., XXXI, b. t.; A Krisa = Hagios Georgios-domb, ill. a Kirrha = Xeropigado lokalizáeiémoz : J a n n o r a y, J. : BCH 61 (1937) 33 skk. 8 A terrakották publikációján A. Pasquier dolgozik, kivéve a protomékat, amelyeket F. Croissant tesz közzé. Az anyagra, amelynek rendezésében 1972-74-ben résztvettem, az ő szíves engedelmükkel hivatkozom. Az ásatáshoz: A man dr y, P.: CR AI 1972., 255 skk. !) Az exarchoi leleteket 1970-ben Th. Spiropulosnak, a boiótiai régiségek akkori ephorosának engedelmével tanulmányoztam a Chairóneiai Múzeumban. Az ásatáshoz 1.: Prakt, 1907., 109. skk. 10 Vö. a 3.,4. és 5. jegyzetben mondottakkal, ill. az ott idézett irodalommal. A berlini darab agyagszínéről nem tudok közelebbit. Megjegyzendő, hogy az általam ismert mérési adatok szerint a protomék magassága különböző (a Berkeley-i darabé 10,8 cm, a münchenié pedig 12,5 cm). Az eltérés minden jel szerint az eltérő szisztémájú mérésekből adódik, amint ezt az 1. jegyzetben a budapesti terrakottáról közölt adatok is megerősíteni látszanak. 11 M. (buszt aljától a fátyol záródásáig): 13,64 cm. Vörösesbarna agyag, fehér bevonat (kaolin—A1 2 0 3 S) nyomai. Felül két függesztő lyuk. Restaurátori vélemény szerint a protomé felülete nedvesség hatására károsodott; ez a jelenség igen gyakori a Kórykiai barlang-beli terrakottákon.
