Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)

GERSZI TEREZ: Frederik van Valckenborch tájképművészetének néhány problémája

tájképek igénye a század végére erősen megnövekedett és ez több kisebb-nagyobb metszetsorozat, illusztrált könyv megjelenését eredményezte. Elég talán a BraunHogenberg-féle «Civitates Orbis Terrarum» című metszet kiadvány nagy népszerűségére és sok kiadására utalnunk.

40 Valószínű, hogy Valckenborch nem csupán ennek az általános topográfiai érdeklődésnek a hatására készítette ezeket az ábrázolásokat, hanem valamilyen konkrét célból, egy kiadandó album vagy metszet sorozat számára, amely azután még sem valósult meg. Frederik van Valckenborch ismerhette Joris Hoefnagelt, aki a «Civitates» városképeinek nagy részét készítette és művei bizonyára ösztönzően hathattak rá. Hoefnagel az 1590-es években Frankfurtban dolgozott és kapcsolatban állt Maarten és Lucas van Valckenborcchal,

41 Lucas egyik rajzát fel is használta a «Civitates» Linzet ábrázoló rézmetszetéhez.

42 Lucas festményei között egyébként is sok a topográfiailag hű városképi ábrázolás. A Valckenborch családban tehát ez az ábrázolási típus jólismert volt, Frederik innen, Frankfurtból is kaphatott ösztönzést topográfiai ábrázolásaihoz. Azt a feltevést, hogy a Hogenberg-féle kiadvány Hoefnagel-féle városlátképei hatással lehettek Frederik van Valckenborchra, a két mester Landshutot ábrázoló rajzainak összevetése támogatja. Hoefnagelhoz hasonlóan többnyire ő is az előtéri tájképi elemekből kiindulva vezeti a szemet a háttérben totális összképben bemutatott városképig. Valckenborchnál azonban a várost körülvevő táj ábrázolása általában fejlettebb és hangsúlyosabb. Hoefnagel ábrázolásaiból csupán arra kaphatott ösztönzést, hogyan rajzolhatja meg valósághűen a városképet a hangsúlyos objektumok kiemelésével úgy, hogy ne vesszen el a részletekben. A Landshutot ábrázoló budapesti rajzon Hoefnagelhoz hasonlóan magas nézőpontból örökítette meg a várost hangsúlyos szerepet jiittatva az előtéri kulisszaszerű táj motívumoknak. (50, 51. kép).

43 A hajlott törzsű, legyezőszerű fák velencei reminiszcenciákat, főként Toeput tájrajzainak hatását idézik.

44 Landshutot nyugatról ábrázoló, nürnbergi rajzon ezzel szemben a nézőpont jóval alacsonyabb, az előtér jelzése a partszegély néhány bokrára szorítkozik, így a városkép nyugodt, horizontális hangsúlyával tárgyilagosabbnak, valószerűbbnek hat. (52. kép)

45 A vázlatkönyv többi ábrázolásánál is megfigyelhető ez az ingadozás a későmanierista kompozíciós szkémák alkalmazása és a valósághűbb ábrázolásmód között. Valckenborch a vázlatkönyv azon lapjain, amelyeken az ecsetrajznak juttatott nagyobb szerepet és nem merült el a részletekben, különösen figyelemreméltó eredményeket ért el. Ezek közül is kitűnik az amsterdami Rijksprentenkabinet eg3'ik vízfestménye, amely folyóparti tájat ábrázol.

46 Az ábrázolt motívum : a lendületes ívben kanyarodó folyó a hátteret lezáró monumentális hegylánccal továbbá a nagyvonalú kompozíció és a hatásos térszerkesztés Bruegel alpesi tájrajzait juttatja eszünkbe, különösen a «Folyovölgy hegyekkel» című párizsi rajzát.

47 Nem valószínű, hogy Valckenborch Bruegelnak ezt a rajzát ismerte, fel kell azonban "Braun, G. -Hogenberg, F.: Civitates Orbis Terrarum. Köln, 1578 — 1612. "Wilberg- V i g n a u — S c h u u r m a n, Th. A. G. : Die emblematischen Elemente im Werke Joris Hoefnagels. Leiden, 1969. 9. 42 Wied, A.: I. m. 184, 177, 180, 181. kép. 43 Vázlatkönyv jegyzék 13. sz. — Fran z, H. G.: I. m. 1969. 466. kép. 44 Különösen szembetűnő az előtér kartusszerű megoldásának hasonlósága Valckenborch néhány rajza és Toeput pragliai freskói között. — F i o c c o, G. : Affreschi del Cinquecento in Padova. Milano, (é. n.) 200, 202, 205, 211. kép. 45 Vázlatkönyv jegyzék 30 recto. 46 Vázlatkönyv jegyzék 1—4. sz. — Sajnos az amsterdami rajzok reprodukálására nem kaptam engedélyt. 47 M ü n z, L.: The Drawings of Pieter Bruegel. London, 1961. 1. kat. sz.