Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
GERSZI TEREZ: Frederik van Valckenborch tájképművészetének néhány problémája
tételeznünk, hogy általában hegyi tájakat ábrázoló rajzainál a Bruegel tájkompozíciói után készült metszetek mintaképül szolgálhattak számára. (Nagybátyja Lucas van Valckenborch a bruegeli hagyományok hű követője volt.) Az alpesi tájakat ábrázoló rajzok egy csoportja a légperspektíva alkalmazása és az atmoszféra érzékeltetése szempontjából tűnik ki. Ezeken az ecsetrajzokon az említett amszterdami rajznál bonyolultabb és szkematikusabb kompozíciós megoldást látunk : az egyik oldalon többnyire egymás mögé felsorakoztatott tájmotívumokkal, a másikon tágas térre nyíló kilátással a hátteret lezáró hegyláncokig. (53. kép) 48 E hegyi panorámát ábrázoló kompozíciók a frankenthali mesterek és Jan Brueghel műveivel rokonok. Az amsterdami, antwerpeni, budapesti, leideni és svájci gyűjteményekben 49 található ecsetrajzokon az ábrázolt tájak horizontja alacsony és a hatalmas égboltot változatos felhőformációk élénkítik. A művész a légperspektívát és az alpesi táj szeles, párás atmoszféráját a különböző színű és tónusú lavírozással meggyőzően érzékeltette. A motívum és az ábrázolásmód keresetlensége, egyszerűsége szempontjából egyedülálló a vázlatkönyvnek sík tájban városszéli hidat ábrázoló rajza van der Waals (Heemstede) gyűjteményében. (54. kép) 50 A táj nyugalmat tükröző horizontális hangsúlyát, egyszerűségét semmi sem bontja meg, így a rajz koncentrált hangulati kifejezésével szinte a XVII. század eleji holland mesterek, Jan van de Velde és Claesz J. Visscher kompozícióit juttatja eszünkbe. A vázlatkönyv rajzai a XVI. század 90-es éveiben megindult művészi erjedés tipikus jegyeit tükrözik. 51 A németalföldi tájfestők körében 1598 és 1603 között figyelhetők meg a pregnáns változás jelei : a fantasztikus, képzeletbeli motívumok háttérbe szorultak a valóságból vett, mindennapi motívumokkal szemben, a kompozíció egyszerűsödött, a különböző térelemek eggyé olvadtak, a részletmegoldások anyagszerűbbekké váltak. Jan Brueghel, Goltzius, Coninxloo, Jacques de Gheyn, Vinckeboons, Paul Bril, Paulus van Vianen nevét említhetjük, mint legjelesebbeket azok közül, akik ebben az átalakulásban leginkább közreműködtek. A valóság ábrázolásának igénye csak lassan, fokozatosan hódított tért és ebben a folyamatban a topográfiailag hű ábrázolásoknak jelentős szerepük volt. A tájfestészetben a nagy vívmányok többnyire új környezet hatására jöttek létre, így az utazáson készült rajzoknak Dürer itáliai útjától kezdve nagy fontosságuk volt a tájképművészetben. Frederik van Valckenborch vázlatkönyvének lapjai kvalitásuk és jelentőségük szempontjából nem hasonlíthatók Dürer vagy Goltzius tájrajzaiéhoz, a XVII. századi realista tájkép kibontakozása szempontjából mégis figyelemre méltók, mivel az új törekvések megindulását jelzik. 52 48 Vázlatkönyv jegyzék 14. sz. 49 Vázlatkönyv jegyzék 1-4, 7, 14, 22, 118. sz. 50 Vázlatkönyv jegyzék 19. sz. 51 Ennek a megállapításnak bővebb kifejtését 1. Gerszi, T. : Die Landschaftskunst von Paulus van Vianen. Umeni. XVIII, 1970. 200. 52 Ez úton is hálás köszönetet mondok az adott felvilágosításért és a küldött fényképekért a következőknek : Dr F. Baudouin-, Dr Eva Benesch, P. de Boer, Direktor K. G. Boon, Jaap Boltén, Jeanne Frauendorfer, Dr Susanna Heiland, Prof. Dr P. Kroeker, R. M. Light, Ruth-Maria Muthmann, Dr E. Trautscholdt, J. C. van der Waals, Dr W. Wegner, Dr L. von Wilckens, Dr An Zwollo. 10 Bulletin 42.
