Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
POGÁNY-BALÁS EDITH: Észrevételek Leonardo harcos fejei és Constantinus kolosszális bronzportréjával kapcsolatban
rülinényei egyes időszakainak Leonardóéval való egybeesése néhány további problémát vet fel és olyan következtetésekre vezet, amellyel feltehető felelet adható olyan kérdések, kapcsolatok kialakulásának megvilágítására Leonardónál, melyekre megoszlanak a vélemények. Egyik ilyen kérdés az, hogy amikor Leonardo 1482-ben Milánóba tette át működési helyét, kinek a hívására vagy küldésére ment oda. Erre vonatkozólag eltérnek a magyarázatok: vagy Lorenzo Medici küldte a lókoponyaformájú ezüst lanttal Lodovico il Morohoz, ahogy az Anonimo Gaddiano írja és Vasari megismétli, vagy önként ajánlkozott levélben, vagy hogy Moro hívatta a Sforza emlékkel kapcsolatban, ahogy Sabba Castiglione Ricordijában indokolja. Firenzéből való eltávozására is több oka volt: 1481-ben a római Sixtusi kápolna kifestésére nem hívják meg a legjobb firenzei festők között, munkáit nem fizetik többé a San Donato Scopeto szerzetesei és a lovasemlék munkájának lehetősége is vonzotta. A kutatás még ma sem döntötte el egyértelműen ezt a kérdést. A Leonardo milánói áttelepülésével egyidőben Bernardo Rucellai követként Lorenzo Medici megbízásából megfordul Lodovico il Moronal Milánóban és talán levonható az a következtetés, hogy ő vihette magával Milánóba Leonardót. Nem ez az egyetlen időpont, amikor Leonardo és Bernardo Rucellai ugyanabban az időben tartózkodik Milánóban, nem érdektelen ezt behatóan tanulmányozni. Bernardo Rucellai Lorenzo Medici sógora, felesége Nannina Medici. A firenzei Via della Vigna nuován levő Rucellai palotában, melyet Leon Battista Alberti tervezett a Rucellai család számára, dolgozott számukra több művész mellett Verocchio is, így rajta keresztül Leonardo is kapcsolatban lehetett e családdal már korán. Bernardo Rucellai 1471-ben Lorenzo Medici vei és R. Acciajuolival Rómában volt és ez útja alapján írta meg könyvét Róma antikvitásairól, «De urbe Roma» címmel, atyja, Giovanni Rucellai nyomdokait követve, aki 1450-es római útjáról írta meg feljegyzéseit fiai számára. «Zibaldone Quaresimale» címen. 8 Mindketten kitérnek a Rómában látható antik szobrok felsorolására, így már az apa leírja a Laterán melletti bronzszobor töredékeket, a Marcus Aurelius lovasszobrot, a Farkast, azonkívül a Monte Ca valló szoborcsoportot a folyamistenekkel együtt, és más szobrokat. Húsz évvel később fia, Bernardo Rucellai L. B. Alberti vezetésével járja Róma városát s megírja könyvét erről később. 9 Bernardo Rucellai 1482-ben ugyanabban az időben, mint Leonardo, Firenzéből Milánóba megy, majd 1485 után Nápolyba, ugyancsak Lorenzo Medici követeként. 1494-ben újból Milánóba küldi Firenze — most már azonban a Mediciek bukása után a hatalmat átvett csoport, melyhez ekkor Bernardo Rucellai is tartozott a Húszak bizottságának tagjaként — diplomáciai megbízatások teljesítésére. Milánóba küldték, abból a célból, hogy ismeretségét, befolyását vesse latba Lodovico Moronal abból a célból, hogy Moro a francia királyra való befolyását használja fel Piero Medici restaurációs törekvései tervei ellen. 10 Később Nápolyba és Rómába utazott kieszközölni közvetlenül VIII. 'Rucellai, Giovanni: «Il Zibaldone Quaresimale» ed. A. Perosa. London, 1960. ; - H ü b n e r, G. : Le statue di Roma. Leipzig. 1912.23. o. ; - M a r c o t t i, G. : Giovanni Rucellai, mercatante et eittadine fiorentino. Archivia della Societa Romana di Storia Patria IV. k. 1881. 563-580.; H orne, H. P.: An account of Rome in 1450. Revue Archéologicpie. 4 ser. X. 82 — 97. 'Rucellai, Bernardo: De Urbe Roma. Valentini, R. — Zuechetti; G.: Codice Topografico della Gitta di Roma. IV Roma. 1953.450. - Pellegrini, G.: L'umanista Bernardo Rucellai (Livorno, 1920.: - Gilbert, F.: Bernardo Rucellai. i. m. "Gilbert, F.: I. m. 107. o.; Guiceardinii, Storie Florentine, 114, Luca Lan duc ci, Diario, 102, 107.
