Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
POGÁNY-BALÁS EDITH: Észrevételek Leonardo harcos fejei és Constantinus kolosszális bronzportréjával kapcsolatban
Károly francia királytól, hogy vonuljon vissza a firenzei erődítményekből, melyeket a firenzei kormányzat elsietve adott át a franciáknak lojalitásuk biztosításaként. Nápolyból 1495 nyarán tért vissza Firenzébe Rucellai. A Húszak bizottságának tagjaként jelen volt 1495 július 15-én a Sala del Gran Consiglio, a Nagytanács számára való ülésterem tervezési megbeszélésén a Palazzo Vecchioban. Vasari Cronaca életrajzában a jelenlevők közt felsorolja Leonardót is (és Michelangelót is), ezt azonban általában elvetik, mivel nincs rá írásos adat. A többi, Vasari által felsorolt művész jelenlétét is azért tartják tévesnek Vasari részéről, mert Leonardo sem lehetett jelen, akinek ekkor Milánóban kellett volna lennie. Van olyan vélemény 11 (Calvi), mely szerint a francia csapatokkal érkezett volna Leonardo Milánóból. Sokkal valószínűbb azonban, hogy Bernardo Rucellai val. A Rucellai val való kapcsolat éppen megmagyarázhatja Vasarinak ezt az adatát. Bernardo Rucellai, aki a Húszak bizottságának tagja, meghívhatta, vagy magával hozhatta Leonardót Milánóból. Ha Vasari adata helyes, s a Rucellaival való kapcsolata, akkor az Utolsó Vacsora megkezdése előtt Leonardo bizonyos ideig Firenzében tartózkodott. A Rucellaival való szorosabb kapcsolat néhány problémát új megvilágításba helyez, így azt is, hogy a két csatakarton, a két csatakép freskódíszítési terve a Nagytanács terme számára már ekkor felmerült, s éppen ezért hívhatták meg mind Michelangelót, mind Leonardót a terem tervezési megbeszéléséhez. Minden valószínűség szerint ekkor kaphatták a megbízást, mivel azonban a terem még nem készült el, nem kezdhették meg a munkálatokat. 1503 után, amikor Piero Soderinit örökös gonfalionerévé választották (Gonfalionere vita) Rucellai az ellenzékéhez tartozott, majd önkéntes száműzetésbe ment, még mielőtt elment volna, azonban felelevenítették a régi terveket, éppen mivel mindkét művész ekkor újból Firenzében tartózkodott. Rucellai 1506-ban Avignonban van fiával, majd Marseillesbe ment. Visszatérve Itáliába, Milánóban Trivulzio vendégszeretetét élvezte, mely barátság régről származott Bernardo Rucellai saját levele szerint. 12 Ennek alapján felmerül annak a következtetésnek a lehetősége is, hogy Bernardo Rue ellai ismertethette meg Leonardót Trivulzióval is, aki abban az időben, amikor Rucellai Milánóban volt, még a milánóiak szolgálatában volt, a Sforzák szolgálatában, majd nápolyi szolgálatba állt. Leonardo 1506-ban kapta megbízását Trivulziótól az emlékműre, de vannak olyan vélemények, hogy már korábban, 1499-ben. Fenti összevetések alapján arra a megállapításra lehet jutni, hogy ismeretségük már korábban is lehetséges és Bernardo Rucellai ismertethette meg Trivulzióval. A condottiere, akinek a pályája azelőtt összefonódott a Sforzákéval, Lodovico il Moro uralmával, majd száműzték és nápolyi szolgálatba került, öregkorában a francia király egyik főhadvezére lett és egyidőben mint francia kormányzó uralkodott Milánóban. Bernardo Rucellai őhozzá ment tehát, mint akit még régebbi milánói tartózkodásából ismert. Milánóban maradt 1508 decemberéig: Leonardo 1508 nyarától decemberéig szintén Milánóban van. Az előző telet pedig Firenzében annak a Piero Braccio di Martelhnek a házában töltötte, aki szintén a Rucellai körhöz tartozott. 13 Rucellai 1510 után tért vissza végleg Firenzébe, 1512-ben a Mediciek visszatérte után jóbarátságban velük. 1513-ban őt is beválasztották a firenzei kíséretbe, X. Leo koronázási ünnepségei alkalmából, ekkor azonban már nem ment el Rómába öregsége és betegsége miatt. 1514-ben halt meg. 11 Goldscheide r, L. : Leonardo da Vinci. London, 1953. 13. o.; Calvi, G.: Raccolta Vinciana, IV. 1907. 12 G i 1 b e r t, F. : i. m. lu. o. Rucellai levele a Signoriához. 13 C h a s t e i, A.- i- ™- 500- î Kristeller, P. O. : Studies in Renaissance thought and letters. Rom e . 1956. p. 322. n. 1.
