Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
POGÁNY-BALÁS EDITH: Észrevételek Leonardo harcos fejei és Constantinus kolosszális bronzportréjával kapcsolatban
levő műalkotások tanulmányozása. Minek alapján készítette volna el az alaptípusokat ? Az arc részleteiről és ismertetőjegyeiről írva, felsorolja hogyan variálódhatnak az orrok, hogyan kapcsolódhat össze a szemöldökkel és leírja, hogy hogyan kell megrajzolni profilban azt az arcot, amelyet csak egyszer lát valaki ; rámutat, hogy az emlékezetbe bele kell vésni az arc különböző részeit, hogy milyen az orr, a száj, az áll és a homlok. Az orrok szerinte háromfélék lehetnek: egyenesek, homorúak és domborúak. Itt, ennél a részletnél Trattatojának, lehetetlen nem gondolnunk az alaptípusok előképeire: a domború orrú alaptípusnál a Constantinus bronz kolosszus fej orrára (30. kép). (Az egyenes orrnál a Tövishúzó és a Monte Cavalloi Dioscurok, a homorúnál a Camillus jelentette az előképet.) Ezeket az alaptípusokat a természetben megfigyeltek mellett levezetni, absztrahálni és leegyszerűsíteni, elsősorban a római antik monumentális szobrokból tudta. (Arról itt ne essék szó, hogy az előkép, a kiindulópont jelentősége vajmi keveset ér a lángész teremtő ereje nélkül.) Leonardo egész munkásságában, amelynél eddig oly kevés antik elemet láttak, s azokat is elsősorban szarkofágreliefeken és pénzek motívumaival kapcsolatban, azt találjuk, hogy mindazon szobrok tanulmányozásának hatása felismerhető benne, melyek nyilvánosan láthatóak voltak abban az időben, a romok között ugyan, de mindig a föld felett Rómában, s egyikük, a bronz Constantinus kolosszális fej legnagyobb hatással éppen Leonardo művészetében jelenik meg a Capitoliumra való átvitele után. Az anghiari csatához készült részlettanulmányok között kiemelkedő jelentőségű két budapesti (29. kép) krétarajzon, a fékevesztetten sötétlő szenvedélyt, az érzelmi kifejezés legszélső határát érintő ábrázolást formailag a legnagyobb egyszerűséggel alkotta meg Leonardo, ugyanazt a nagyszabású stílust találni ezeknél is, mint a windsori Utolsó vacsora-rajzokon. Ugyanaz a monumentális egyszerűség a profilokban, mint az ún. Bertalan fejhez készült windsori rajzon. Az érzelmi kifejezés szélsőségét, a szenvedély érzékeltetését monumentálisan egyszerű formába öntötte, s éppen a római kolosszális bronzportré ihlető ösztönzése alapján. Leonardo egyik profilrajza a Windsori gyűjteményben (34. kép), amely szorosan kapcsolódik a gyűjteményünkben levő harcos fejek profiljaihoz — további fontos problémákhoz vezet el. A rajzon látható még egy profil alsó fele, a jellegzetes ifjú ábrázoláshoz kapcsolódva, és egy vörös krétával rajzolt hexagonális szerkezet, mely megegyezik a Bernardo Rucellai számára készített hidraulikus szerkezet rajzával. 6 Leonardo a Rucellai számára tervezett hidraulikus szerkezeten kívül, melyre rajzaiban és kézirataiban van utalás, a Rucellai emblémát (35. kép) is megörökítette egyik különféleképpen magyarázott allegorikus rajzán (36. kép) és egy másik rajzán, pictográfok között, Fortunaként. 7 Az a körülmény, hogy humanista és történetíró Bernardo Rucellai és atyja Giovanni Rucellai a római antikvitásoknak abban az időben még ritka alapos ismerői, műveikben már kitérnek a római antik szobrok fölemlítésére, melyek Leonardo műveiből is kielemezhetek — többek között — a Constantinus kolosszális bronz fejre is — és ezenkívül Rucellai életkö6 Clark, K.-Ped re t ( i, C. : The 1 )ra wings of Leonardo da Vinci in the Collection of Her Majesty the Queen at Windsor Castle. London, 1968. Nr. 12., 599. - C h a s t e 1, A.: Art et humanisme à Florence au temps de Laurent le Magnifique. Paris, 1959.500.; P e d r e t t i, C: Il Codice di Benvenuto di Lorenzo délia Golpaja, et I progetti per la machina idraulica di Bernardo Rucellai, dans Studi Vinciani, Genève, 1957., 26,34.; v. ö. : G i 1 b e r t, F. : Bernardo Rucellai and the Orti Oricellarii. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, vol. XII. 1949. 106. o. 'Clark, K. : Windsor kat. 12,692, és 12,496. R e tu, L. : Le «imprese» di Leonardo da Vinci. Bibliothèque d'Humanisme et Renaissance. XXI. 1959. 7 — 54. 9 Bulletin 42.
