Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
SCHINDLER, WOLFGANG: Újonnan szerzett római portréfej a Szépművészeti Múzeumban
bár tartózkodó kifejezőerőt ad a tekintetnek, és ezáltal az arckifejezés a későbbi portrékkal ellentétben niég személyesebb hatásúvá válik. Ez különösen feltűnő, ha Gallienus császár (253 — 268) képmásait, — mint például a berlini fiatal «Gallienust», — hasonlítjuk össze a budapesti portréval. 11 Az összevetés eléggé mutatja, hogy a budapesti fej arckifejezése még nem olyan mértékben személytelen és elborult, mint azoké, s hogy ezt még egyéni ösztönök fűtik, amelyek azután a század második felének arcképszobrain fokozatosan eltűnnek. Figyelemre méltó azcnban itt is, hogy a lapos megvilágítású fényképen elmosódnak, elhomályosulnak ezek a jellegzetességek (14. kép), úgyhogy ezen a budapesti fej a későbbi fázis portréival mutat rokonságot. A modellálás olyan további stílusjegyeket mutat, amelyek meg érthetőbbé teszik, hogy a darabot a 3. század második negyedére keltezzük. Megfigyeléseinkhez jó összehasonlítási alapot nyújt a korábban I. (iordianus, 12 majd Trebonianus Gallus 13 portréjának tartott, de már azt megelőzően a 30-as évek végére keltezett 14 koppenhágai fej (Ny Carlsberg Glyptothek 769; itt 15. kép). 15 Mindkét darabon a modellálások enyhe ívekből és mélyedésekből állanak, és hasonlóan épülnek fel a hangsúlyos részek: a homlok, az are, a száj. Ezek a közös vonások arra utalnak, hogy a budapesti fej a 3. század 30-as éveinek végén készülhetett. A két portré összevetése azonban a haj kidolgozását illetően nyomós különbséget árul el. A koppenhágai fej barázdákkal elválasztott hajcsomói és tincsei igen finom rajzossággal vannak ábrázolva. A budapesti fejen a rajzos részletek háttérbe szorulnak: a haj inkább tömegével hat. Ezzel a sapka-szerűre leegyszerűsített hajmintázással a Gordianus-portrékon gyakran találkozunk, sőt, hasonló ábrázolásmód már Maxinúnus Thrax arcképein, ill. azoknál korábban is előfordul; 16 némelykor a haj felülete finoman <<kicsipkedett». Ezzel szemben viszont a Maximinus Thrax-portrékra rendkívül jellemző mélyen barázdált arcmintázás a budapesti fejen erősen háttérbe szorult. Ez a formajegy az egykorú Gordianus-portrékon sem játszik szerepet, s csak Philippus Arabs korának arcképszobrászatában kap újra hangsúlyt, hogy azután Trebonianus Gallus idejéig (251 — 253) őrizze meg jelentőségét. 17 "Bliimel, C: I. m. 47 sk., R 114, 74. t.; L'Orange, H. P.: i. m. 7. kép.; F e 1 1 e 1 t i M a j, B. M. : i. m. XLI. 1. 12 P oulse n, F.: JRS 6 (1916) 53 skk. 1:1 II. von Heintze a koppenhágai fejet érmekkel való összehasonlítás alapján határozta meg Trebonianus Gallus portréjának. (Rom. Mitt. 63, 1956, 56 skk.; különösen 57. old., 32,1—2. t.). A hasonlóság azonban véleményem szerint nem meggyőző, akárcsak az egyébként nem kevésbé bizonytalan new yorki Trebonianus Galhis-pori rénak a Traianus Decius-portrék csoportjába numizmatikai alapon történt besorolása. Nehezen követhető az utóbbi császár (Traianus Deci us) korai és késői portré fázisainak elkülönítése; a késői fázis meghatározásakor a kapitóliumi múzeumban őrzött fejből indul ki a szerző. (Uo. 24, 1. t.) E császárportré ikonográfiái meghatározásához az Ulpia Traiana Sarmizegetusa-i kitűnő portréleletből lehet új támpontokat nyerni (Römer in Rumänien. Köln, 1969. 69. t.), a kiindulási pont azonban továbbra is a fentemlített kapitóliumi fej, — s nem a koppenhágai portré, — marad. " P o u 1 s e n, F.: Catalogue of Ancient Sculpture in the Ny Carlsberg Glyptothek. Kopenhagen, 1951. 535 sk.: a 769. sz.-hoz. 1A Arndt, P. — B r u c k m a n n, F. : I. m. 51 — 2. t. (Ott még a korábbi értelmezésre, — Florianus, Tacitus császár fivére, +276, — találunk hivatkozást.); Heintze, H.: Rőm. Mitt. 63 (1956) 21 -22. t.; Fad em: Porträt-Plastik, I. m. 33. t. 16 Vö. L'O rang e, H. P. : 1. m. 2. old. ; K r a u s, Th. : Das rőm. Weltreich. (Propyläen-Kunstgeschichte 2.) Berlin, 1 967. 113. old. 17 Philippus Arabs: H e k 1 e r, A. : I. m. 293. t. ; F e 1 1 e t t i Maj, B. M.: T. m. XXIII - XXIV. t. ; B i a n c h i B a n d i n e 1 1 i, R. : Rom - Das Ende der Antike. München, 1971. 25. old. ; Traianus Decius: L'O range, H. P. : I . m. 2. kép. ; H e i n t z e, H. von: Kőm. Mitt. 63 (1956) 24,1. t.; F e 1 1 e t t i Maj, B. M.: I. m. XXIX. t.; II eintz e, H. von : Port rät -Plastik, I. m. 30. t.; Bianchi Bandinelli, K . : I . m. 7. old. 8 Bulletin 42.
