Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 41. (Budapest, 1973)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: A Velazquez bodegónok néhány problémája
bodegón-ról is. Az ábrázolás lijszerűségét nemcsak azzal emeli ki. hogy aprólékosan leír minden tárgyat, minden jellegzetességet, ami a képeken szerepel, azt is elmondja, hogy így festett ebben az időben Velázquez, különbözve mindenkitől, új irányt követve. Nyilván Palomino is szolgált forrásként a külföldieknek, akik Velázquez bodegón-)di\TÓ\ írtak. 1753-ban járt Madridban Norberto Caimo. aki az új királyi palotában látta az ünnepelt «Sevillai vízhordó»-t 52 és azt saját megfigyelése alapján írta le. 1768-ban Francisco Preciado de la Vega Gianbattista Ponfredihez írt levelében a bodegónokvóA azt írja, hogy ezeket Sevillában festette Velázquez. 53 Rendszerint félalakos ábrázolások «in babocciate» Caravaggio modorában. Megjegyzi, hogy ezek a képek «sono stati trasportati de'forestieri altrove». Részletesen szóltunk Antonio Ponz leírásairól, ahol az életképek mellett a Bacchust «una especie de Bacanal»-nak írja le. Az ismert képeken túl még egy öreg férfit ábrázoló festményről emlékezik meg, aki papírt tart a kezében, a Buen Retiróban az infánsok lakosztályában egy kutyát egy párnán említ. 54 Ettől kezdve alig van olyan festészet iránt érdeklődő utazó, aki ne írna a bodegónokról. Ceán egyike az utolsóknak, aki az Aguador-t a madridi Palacio Nuevoban említi. 55 Ezután már csak J. B. P. Lebrun 1809-ben kiadott utazási naplójában szerepel, 56 majd megkezdi ez a legnevezetesebb mű is vándoréitját Anglia felé. Hogy a hat Buchanan intézkedésére kikerült bodegón megelőzte a «Sevillai vízhordó»-t, az nyilvánvaló. Ennél is hamarabb jutott el Katalin cárnőhöz a leningrádi «Etkezok». Ha a budapesti kép, mint ahogyan azt feltételezzük, azonos az O'Crouley-féle «Una serrana y dos zagales»-al, akkor ez 1795 és 1897 között hagyta el Spanyolországot. Minden valószínűség szerint a XIX. század elején. Már Preciado de la Vega is megjegyezte, hogy Velázqueznek ezeket a korai képeit («Deila prima sua maniera») idegenek elvitték más országokba. Itt gondolhatott akár a leningrádi képre, akár a Palominótól említettek valamelyikére. Hogy Angliában oly szívesen vásárolták a bodegónokat, az a képek származásából, felbukkanásukból a XX. század első tizedében világosan megállapítható. 57 Ekkor jelennek meg egyre-másra a fiatal Velázquez képeivel foglalkozó részlettanulmányok is. Noha Velázquez x'ij irányát, a realizmus terén úttörő tevékenységét, a művelt szakemberek elismerték az egész XVIII. század folyamán — még a klasszicizmus nagy zászlóvivője Anton Rafael Mengs is, akinek száraz és unalmas művei igazán nem árulják el haladó la lumbre ... y por guanla «le esto un muchacho eon una jarra en la mano y en la cabeza una escofieta, con que représenta con su villanisimo traje un sujeto muy ridiculo y gracioso. A este tono eran todas las cosas que hacia en aquel tiernpo nuestro Velázquez, por diferenciarse de todos y seguir nuevo rumbo; . . .». L m. IV. 144 — 145. 52 Lettére d'un vago italiano ad un suo amico. Pittburgo. 1764. L 152. «... nella Sala délie Serenate, e tra l'altre non poche de Velasques, ma sopratutto vien celebrato il Quadro del Vecchio, che porge da bere a un fanciullo, disegnato e colorito finissimamente.» 53 Francisco Preciado de la Vega levele Gianbattista Ponfredihez a spanyol festészetről. Vö.: B o 11 a r i, G.: Raccolta di lettére sulla pittura scultura ed architettura. Roma, 1768. VI. 320. 54 I. m. VI. kötet, majd a VIII. kötetben következnek a cadizi képek. 55 C é a n B e r m u d e z, J. A. : Diccionario historico de los más ilustres profesores de las bellas artes en Espana. Madrid, 1800. V. 178. : «El aguador de Sevilla». 38 Ha ugyan nem valamely már ismert forrás ismétlése. Idézve: Varia velazquena. Madrid, 1960. II. 186. 57 Ezt egyébként a képek tömeges angliai felbukkanása idején Ch. J.Robinson is észrevette. Vö. : «The bodegones and early works of Velazquez.» The Burlington Magazine, X, 1906. 172- 183; XI. 1907. 39-40; XL 318-325. I 44
