Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 41. (Budapest, 1973)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: A Velazquez bodegónok néhány problémája
művészetfelfogását és a jó művészet iránti fogékonyságát, 08 az átlag spanyol véleményét az «alantas témájú* bodegón-okról mégis a későmanierista felfogást tükröző Carducho fejezi ki a leghatározottabban, amikor azt írja: «. . .como se ven hoy, de tantos cuadros de bodegones con bajos y vilísimos pensamientos, y otros de borrachos, otros de fulleros tahures, y cosas semejantes, sin más ingenio, ni más asunto, de habersele antojado al Pintor retratar cuatro picaros descompuestos, y dos mujercillas desalinadas, en mengua del mismo Arte, y poca reputáción del Artifice.» 59 Vicente Carducho a madridi udvar hivatalos véleményét, vagy ha úgy tetszik a tridenti zsinat szellemében munkálkodó festők és klerikusok véleményét fejezi ki 1633-ban megjelent munkájában, ahol részletesen foglalkozik mind technikai, mind ikonográfiái kérdésekkel. A világi tárgyéi festészet ellen, a szemérmetlen, szabados, sőt alantas tárgyú festmények ellen számtalanszor igen élesen kikel. Nagyon valószínű, hogy a fenti kitételt, melyben a részeges csavargók, közönséges hamiskártyások, rongyokba burkolt nőszemélyek ábrázolása ellen hadakozik, Velázquez bodegónjana, esetleg egyenesen az 1629-ben kifizetett Bacchusra («retratar quatro picaros descompuestos») érti. Éppen ezért volt forradalmi tett Spanyolországban a mindennapi élet kendőzetlen bemutatása Velázquez bodegónjain. 60 Az egyházi tiltakozás és a Paehecótól és Carduchótól hangoztatott elvek ellenére a királyi kastélyokba számos külföldi mester mitológiai tárgyú kompozíciója, tájképe, életképe került és még Carducho és a két Caxes is kénytelen volt világi tárgyú műveket is festeni az udvar megrendelésére. Pl. Achilles tetteit, melyet Vicente Carducho festett. 61 De Velázquez bejdegónjai csak a századforduló idején kerültek a királyi palotába és abban, mint arról 1768-ban Preciado de la Vega tudósít, hogy számos ilyen jellegű életképe külföldre jutott, nyilván szerepe volt az inquisitio urai elutasító véleményének is. Carducho világosan utal az «alantas, közönseges» tárgyak kapcsán a bodegónva mint elvetendő műfajra. Ilyen jellegű képet még a palota-dekorációban sem javasol, holott ott a tájat és a csataképet, történetimitológiai kompozíciót megengedi. Pacheco véleménye a bodegóiivó\ csak Velázquez remekműveinek hatására változott és talán akkor sem gyökeresen. Ha ilyen aspektusban szemléljük a fiatal festő életképeit, beleillesztve a spanyol viszonyokba, közgondolkodásba, a zsinati atyák «pápábbnál pápább» szigorúságába, még forradalmibbnak tekinthetők ezek a művek, melyek közül, éppen a spanyol felfogás, valamint a háborús események következtében, egyetlen sem maradt Spanyolországban. 58 Mengs, 1). Antonio, Carta de — a D. Antonio Ponz. Madrid, 1780. 210. Igaz, hogy kissé keménynek és száraznak nevezi a «Sevillai vízhordó»-t, de írásaiból világosan kiolvasható megbecsülése, sőt csodálata Velázquez iránt. 59 C a r d u c h o, V.: Diálogos de la pintura. Madrid, 1865. 253. Kiadta D. (3. Cruzada Villaamil. 80 Meg kell jegyeznünk, hogy maga Pacheco sem volt elragadtatva az ilyen jellegű művektől, és minden bizonnyal csak vejének kiváló alkotásai bírták rá, hogy a műfajnak némi elismeréssel adózzék. Ennek köszönhető, hogy ő maga is tett kísérletet a bodegón festésre, amikor 1625-ben Madridban létekor festett egy vásznacskát («liencecillo»), melyen két alakot ábrázolt « . . .del natural flores y frutas, v otros jugetes ...» Arte de la pintura, I. m. 127. 81 C ar ri u <• h o, V.: 1. m. 248. 10 145
