Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 41. (Budapest, 1973)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: A Velazquez bodegónok néhány problémája

embert szegényes asztala körül, esetleg ételt. italt árulva, a sevillai köznép mindennapjainak jellegzetes, de nem kiemelkedő fontosságú foglalatossága közben mutat be. Míg az udvari gyűjteményekbe jutott portrék, nagyobb kompozíciók, egyházi vagy mitológiai alkotások tekintetében az elszámolások, kifizetések, az Alcázar, a Buen Retiro XVII-XVIII. századi leltárai több-kevesebb biztonsággal eligazítanak, a korai bodegón-ók esetében többnyire bizonytalanságban vagyunk. Kivétel az a két. ma a londoni Wellington Museumban őrzött festmény, melyek a királyi gyűjteményből, a menekülő José Bonaparte spanyol király poggyászából kerültek hadizsákmányként 1813-ban Wellington herceg tulajdonába. A két mű: a «Se vi liai vízhordó* (29. kép) és a «Két fiatal legény asztalnal» (24. kép) magántulajdonból jutott a királyi gyűjteménybe. Az elsőt Velázquez pártfogója az egykori sevillai kanonok Don Juan Fonseca y Figueroa 1627-ben végrendeletileg hagyományozta Don Caspar de Bracamontera, akitől a bíboros-infáns szerezte meg. Bizonyos, hogy Fonsecát baráti szálak fűzték Velázquezhez, akire a többi között egy képet és egy festőállványt hagyott.- Feltehető, hogy az «Aguador»-t a festő ajándékozta Fonsecának. A festménnyel először II. Károly hagyatékában találkozunk 1700-ban.

3 A másik, biztos provenienciával rendelkező bodegón, az ugyancsak híressé vált «Két fiatal legény asztalnal» először a királyi palota 1703-as leltárában fordul elő, azelőtt Marqués de Ensenada tulajdonában volt.

4 Mindkét festmény a csaknem kortárs Palomino Velázquez életrajzában is szerepel.

5 Az első bizonyosan azonos a sevillai vízhordót ábrázoló képpel, mely már Palomino idejében a palotában volt; a másik képet a leírás alapján feltehetően ezzel a festménnyel azonosíthatjuk. Értesüléseink Velázquez fennmaradt bodegónjairól a XIX. század elejéig ennél a két festménynél nem terjedtek túl. Hogy festett számos bodegónt a fiatal Velázquez mintegy 1617 és az 1022-es madridi út, esetleg az 1023-as Madridba való átköltözés között, az a korabeli feljegyzések, hagyatéki leltárak, kifizetések, majd a XVIII. századi adatok alapján feltételezhető. Bizonyítják ezt egyébként — a később hitelesként elismert művek mellett — a szerte a világban forgó másolatok, változatok, pasticciók, melyek a képek népszerűségéről és korszaknyitó fontosságáról beszélnek. Fonseca tulajdonában volt Velázquez bodegón, de magának Paehecónak a végrendeletében 1639-ben hiába keressük vejének műveit.

6 Hogy azonban voltak qu'en représentant ces suites de cuisines et les gens que l'on trouve dedans; ils sont une douzaine d'hommes et autant de femmes; plus noirs que des diables, puants et sales comme des cochons et vêtus comme des gueux.» A grófnő leírása nyilván kissé eltúlzott, de a burgosi fogadó története az ágyakkal Cervantes « Példás elbeszéléseibe* illik. Uo. 117.) 2 L o p e z N a v i o, José: Velázquez tasa los cuadros de 1). Juan de Fonseca. Archivo Espanol de Arte. 73. 1901. 82. Fonseca Madridban a királyi káplán tisztét viselte. Hagyatékának felbecslését Velázquez végezte. :J J u s t i, C. : Velázquez und sein Jahrhundert. Zürich, 1933. 138. (Első kiadás Bonn, 1888.) 4 L ó p e z R e y, J.: Velázquez. London, 1963. 158. 5 El Parnaso Espanol / Pintoresco Laureado. Madrid, 1724. 106. fejezet. Kiadta: S á n c h é z Cant o n, F. J. : Fuentes literarias para la História del Arte Espanol. Madrid, 1936. ÍV. fi S a 1 a z a r, C. : El testamento de Francisco Pacheco. Archivo Espanol de Arte, 5, 1928. 155. Az Archivo de Protocol los de Sevillá-ban talált végrendelet számos festményt: tájakat, képmásokat, egyházi és világi tárgyéi képet, valamint rajzokat és metszeteket említ közelebbi meghatározás nélkül. Az egyetlen kép, melyről részleteket tudunk meg, egy nagyméretű Venus körtefa keretben, melyet Pacheco a család barátjának, don Francisco de Riójának, az inquisitio oficálisának, Sevilla városa krónikásának, királyi könyvtárosnak, az ismert költőnek hagyományoz, illetve annak a személynek, akinek a képet Rioja szánja.