Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon
látszik az is, hogy — elsősorban a gazdag gótikus ornamentikája keret feltűnő hasonlóságai alapján, a két kép ugyanahhoz az elveszett retablóhoz tartozott. Ennek meglehetősen nagyméretűnek kellett lennie, hiszen a 121 cm-es középső táblának, melyet minden bizonnyal legalább két-két tábla keretezett oldalt, az oltárnak, keretezés nélkül mintegy 240 cm-esnek kellett lennie. Tekintetbe véve azt, hogy a predella-rész 110 cm széles, valószínű, hogy ez az oltár fele volt, melyhez a középen egy kb. 56 cm-es szentségház tartozott. A méret az Espalargues-műhelyben szokásosakhoz számítható, mivel az Envinyből való oltár predelláinak mérete 55, illetve a szentségház ajtóké 25 + 26 cm, 87 tehát az arányok hasonlóak a budapesti két részből álló predellához. A New York-i oltáron kívül a retabló rekonstrukciójához mintául szolgálhat az a XV. század második feléből származó, tőlünk Espalarguesnak tulajdonított oltármű (26. kéj)), mely egy leridai templomban van és középső része, a cuerpo ugyancsak a trónoló Máriát ábrázolja gyermekével a karján. Előtte apácadonátornő térdel kockás kőpadlón. A Gyermek kezéből mondatszalag indul ki és keretezi a szerzetesnőt. A retabló felső részét a «Kaivaria» fejezi be, baloldalt az « Angyali üdvözlet*, alatta «Maria és Erzsébet találkozása*, jobboldalt fent a « Háromkirályok hodolasa», lent «Jézus sziiletése» látható, míg az alsó részen különböző szent nők és férfiak (Lucia, Borbála, Szent Péter, János evangélista) fogják közre a kínszenvedés eszközeivel ábrázolt holt Krisztust, Az oltármű keretezésének gótikus díszei nagyon hasonlítanak a két budapesti Espalargues-táblára. Bár az oltár ma is — feltehetően eredeti helyén áll, különös a jobb oldali táblák elhelyezése, ahol a történeti sorrend szerint fent kellett volna Jézus születését és a lenti részen a «Haronikiralyok hódolását* ábrázolni. 88 Sajnálatos módon az egykori magyardiószegi (más néven Diószegh) báró Kuffner-gyűjteményről szórványos említéseken kívül semmi közelebbit nem tudunk. Sem azt, hogy miből is állt e Pozsony környéki kastélyban őrzött gyűjtemény, sem pedig azt, hogy a cukor-báró honnan szerezte be képeit. Csak feltételezni lehet, hogy ezek egy részét bécsi árveréseken vásárolta. Mivel azonban a képekről katalógus sem a gyűjtemény fennállása idején, sem a két világháború között nem készült, a provenienciák megállapítása szinte teljesen lehetetlen. A gyűjtemény további sorsára vonatkozóan is csak feltevésekre szorítkozhatunk. Különböző nyomok, elsősorban Post közlései a gyűjteményben őrzött darabokról 1940-től fogva, arra mutatnak, hogy 1939 táján Raoul Kuffner a képek egy részét Amerikába vitte, 1948-ban a Parke Bernét árverésen felbukkant egy festmény, melynek provenienciájaként a Kuffner-gyűjteményt jelölték meg. 80 Budapesti árverésen először 1917-ben jelent meg az a rendkívül jelentős, ott aragóniainak nevezett retabló, melyet az újabb kutatás az ún. «Cardona Pünkösd Mester» művének ismer el. 90 A kép további útját is tudjuk követni. Ezután 1921ben szerepelt ismét az Ernst Múzeum árverésén. 91 A rendkívül jelentős tábla, nyilván ismét egy kisebb oltár cwerpo-része közvetlen kapcsolatban van Pedro 87 Uo. 675- 680. szám. 88 Abella della Conca (Leiida) Tglesia, Retabló de la Virgen. 89 Jaime Serra «Krisztus kereszt elése». A kép tárgyalására később térünk vissza. A Kuffner gyűjtemény végleges felbomlása 1939-ben következhetett be. Ekkor szerepelt a két Solibes-tábla budapesti árverésen és ebben az évben báró Raoul Kuffner a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta ifj. P. Brueghel «Falusi búcsú* című jelzett és datált tábláját (ltsz.: 7613.). 90 Ernst Múzeum aukciói. II. 1917. Kilényi Hugó gyűjteménye. ',1. szám. «Aragoniai mester 1440 körül, fa, 148x90 cm.» 91 «Spanyol festő, XV. század eleje, Trónoló Szent Anna harmadmagával, zenélő angyalokkal és donátorral.» Fa, 150x90 cm. 615. sz., TTL tábla. Ernst-aukció, XV. 192P február.
