Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon
gyermekével és két angyallal. A trón lábánál térdelő apácáról, akit a feliratos mondatszalag megnevez («Devota oratrix Caterina Diez») Post kimutatta, hogy nem volt a sijenai kolostor apátnője, 81 csak egyszerű apáca, aki a kezéből Mária gazdag redővetésü köpenyege elé csavarodó mondatszalagon feljegyzett imáját a trón felé intézi. Az apáca neve katalán formája a kasztíliai «Catalina»-nak, így ő is, nemcsak a festő és a kolostor tartozott a délnyugati spanyol tartományhoz. A felirat finom, jól proporcionált gótikus betűformáiból «0 Mater Dei meme(n)to semp(er) mej» olvasható. Espalargues számos művén találhatók a sijenai eredetű retabló analógiái, főként a Madonna arcának megformálása tér vissza több, az egykori Kuffner-gyűjteményben őrzött táblánál lényegesen gyengébb alkotáson is. 82 A mesternek tulajdonított táblák legtöbbjén találunk aranyozott stukkódíszeket, melyeket Aragóniában nagyon szívesen alkalmaztak és feltehető, hogy ez a dekorációs forma az urbánus, franciásabb Barcelonában nem volt olyan közkedvelt, mint az eldugott hegyi kolostorok és falusi plébániák provinciális megrendelői körében. Az aranyozott stukkódísz a háttér gazdag növényi ornamentikájában és a köpenyszegélyek domborműveiben jelentkezik a leginkább. 83 Az oltártáblát Post 1941-ben publikálta, ekkor már mint az egykori Kuffner-gyűjteményben őrzöttet emlegette. Mivel a két Solibes tábla 1939-ben került Budapesten árverésre, feltehető, hogy az Espalargues retabló is a második világháború előtt került eladásra, A tábla azóta nem került elő Magyarországon, további sorsáról sajnálatos módon nem tudunk. Espalarguesnek azonban felbukkant 1940-ban egy igen jellegzetes predellája (25. kép), melyet 1933-ban a bécsi Dorotheum árverésén vásároltak meg és azóta is budapesti magántulajdonban van. 81 A kép először 1946-ban került Budapesten kiállításra a «Régi mesterek magyar magántulajdonban* címmel rendezett tárlaton a Szépművészeti Múzeumban. 85 A kis táblán elsősorban a gyermek Jézus és a Madonna típusa mutat Espalargues képeihez való rokonságot. Ez is, mint a «ïronolo Maria» szorosan kapcsolódik a barcelonai Cuyas-gyűjteményből a New York-i Hispanic Societyba került nagyméretű oltárhoz, mely eredetileg Envinyben állt. 86 A «Jézus sziiletése» kis Jézusának az arca, hajviselete, a felemelt kéz ügyetlen mozdidata, a háttér téglaépületének rajza, az előtér kövei és a Szent József feje mögött tájképi kitekintés sziklakövei oly közeli rokonságot mutatnak, hogy ha a Hispanic Society oltár «Haro m királyok hodolasa» táblája nem volna egyes részleteiben gazdagabb a budapesti predella-tábláknál, arra is gondolhatnánk, hogy egyazon retabló részeivel van dolgunk. Összevetve viszont a sijenai kolostorból származó táblát a «Jézus sziiletése» és «Maria halala» jelenetekkel, elképzelhetőnek 81 T. m. 731. 82 Pl. Szent Lucia oltár ( Juner-gyűjtemény, Barcelona), melynek stukkódísze azonban az aragóniai stílus jellegzetességeire utal, bár hasonló formákkal elvétve Katalóniában is találkozunk. s:i Ilyen az az 1490-ben készült és a megrendelők, valamint Espalargues nevével jelzett oltár, mely a New York-i Hispanic Sooietyban van. A «Haromkiralyok hodolasa» táblán pl. a glóriákat, a kenetes edényeket, valamint a királyok koronáit díszítette a festő, vagy műhelyének valamelyik, az aragóniai divatot ismerő tagja, domborművű díszekkel. 84 «Jézus születése és Mária halala». Fa, 69 X 110 cm. Vásárolták a bécsi Dorotheum árverésén, 30. now, 1 — 2. Dez. 1933. No. 33. f. tábla. Eladásra került mint «Nordspanischer Maler um 1480: Die Geburt Christi und der Tod Mariae. Laut Expertise von Wilhelm Suida dem Kreise der Kunst lerfarnilie Vergos zugeschrieben» . 85 «Spanyol festő, 1480 körül», utalással a Dorotheum árverési katalógusra, 89. szám alatt. Garas Klára már a kiállítás után felvetette (szóban) a mesternek Espalarguessel való azonosságát. 86 Vö. Gaya Nun o, J. A.: i. m. 674. szám. Az oltár további részei (predella és a szentségház külső ajtói) a philadelphiai múzeumban.
