Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A München 833-festő
seuiii egy amphorája, 7 részben a már régebben etruriainak felismert Northampton-csoport vázáin. 8 A kapcsolat ezekkel és — távolabbról, de ugyancsak jól felismerhetően — a caerei hydriákkal, 9 valamint az egykorú etruszk művészet más műfajainak keleti görög hatást mutató darabjaival 10 nem áll ellentétben azzal, amit a festő müncheni amphorája mutat a legszembetűnőbben : hogy az attikai feketealakos vázafestészet domináló hatása alatt dolgozott. Különböző görög iskolák vonásainak vegyítése régóta jellemző volt az etruszk figurális vázafestészetre, ahogy az etruszk művészet más műfajaira is, s az attikai mintaképek komolyságának keleti görög elemekkel való feloldása csaknem valamennyi VI. századi etruszk feketealakos vázafestőnél megtalálható. A München 833-festő helyét az etruszk vázafestészet történetében mindezek alapján pontosabban is meg lehet jelölni, a legkönnyebben talán a párizsi amjshora szirénalakja segítségével. Ennek rendkívül közeli rokonsága a Borostyánlevélcsoporttal, amelybe Dohrn a festő két vázáját sorolta, első pillantásra szembetűnő. 11 Ugyanakkor a szirén alakjának megfogalmazása és testén a tollak bekarcolása világosan a Micali-festő korai, finom stílusa felé mutat. 12 Mint a Borostyánlevél-csoport kompozíciós és stílushagyományainak folytatója, annak attikai orientalizációját 13 is továbbfejlesztette a festő, s mintegy összeköti vele a késő VI. századi etruszk feketealakos vázafestészetben hangadó Micali-festőt, aki a VI. századi etruszk vázafestők közül talán a legtöbbet köszönhet attikai mintaképeknek. A festőnek ez a relatív helyzete a Borostyánlevél-csoport és a Micali-műhely között, de egyiktől sem túlságosan távol, működésének abszolút időpontját is nagyjából meghatározhatóvá teszi: eddig ismert művei alapján az 530— 520 körüli években dolgozhatott. A festő működési helyéről nem lehet biztosat mondani, de egyelőre Vulci látszik a legvalószínűbbnek ; erre utal a müncheni amphora lelőhelye (míg a párizsi amphora caerei lelőhelye bizonytalan) és a kapcsolat a Micali-festővel, akinek műhelyét új leletek alapján a korábbinál is nagyobb bizonyossággal lehet Vulciba helyezni. 14 További adatok felmerüléséig azonban mindez csak feltevés. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY 7 G r e if en hag en, A.: AA 1936, 396-8. old., 48-51. kép; vö. most Chr. G r u nw a 1 d az «Antiken aus dem Akademischen Kunstmuseum Bonn» c. katalógusban, Düsseldorf, 1969. 151-2. old., 172. sz. 8 A Northampton csoportról újabban Cook, R, M.: BSA 47 (1952) 149-50. és Greek Painted Pottery. London, 1960. 159; L a n g 1 o t z, E.: Antiken aus dem Akad. Kunstmus. Bonn (l. az előző jegyzetet), 145 — 0. old., 167. sz. A kapcsolathoz vö. a Silénosfejeken kívül a München 833-festő müncheni amphorájának kutyáját a Northampton csoport ugyancsak müncheni amphorájának egyik kutyájával (Sil 585, 69. kép). 9 Vö. pl. Mon. Piot 41 (1946) 45. old., 8. kép; uo. 44 (1950) 2. tábla, balra; etc. 10 PI. ládika-díszítő elefántcsont domborm i Bolognából, Huis, Y.: Ivoires d'Étrurie. Bruxelles-Rome, 1957. 39. tábla, 3. kép, 77. sz. 11 Vö. a fejet pl. egy müncheni amphora szfinx-fejével (SH 832a, 91. kép) és az egész alakot egy tarquiniai amphora szirénjeivel (Dohrn 144. old., 28. sz.). 12 Pl. A 1 b i z z a t i, C. : Vasi Vat. 23. tábla, 240. sz. 13 A Borostyánlevél-csoport attikai kapcsolatairól 1. most C o o k, R. M. : Greek Painted Pottery (fent 8. jegyz.) 156; B o c ci, P.: St. Etr. 29 (1961) 99 - 102. 14 A Dohrn és Beazley listáin szereplő vázák túlnyomó többsége Vulciban került elő. Ezekhez azóta egy sor új és jórészt hiteles vulcii lelőhelyű váza járul a Micali-festőtől: egy amphora a Societá Hercle ásatásaiból, Materiali di Antichitá Varia II, Scavi di Vulci. Roma 1964. 76. sz.; egy amphora, egy hydria és egy stamnos a vulcii Magazzinoban; egy chalice az Osteria-necropolisból, Róma, Villa Giulia 3. terem; egy oinochoé aHess-gyfíjteményben, H e s s, R. : Raccolta R, H., Aus einer privaten Antikensammlung. Basel, 1963. 38. sz; egy skyphos a Schimmel-gyűjtemónyben, Hoffmann, II. : Norbert Schimmel Collection. Mainz, 1964. 49. sz. Némi, önmagában keveset jelentő kapcsolat a vulcii bronzműhelyek termékeivel is kimutatható (vö. B a n t i, L. : Die Welt der Etrusker. Stuttgart, 1960. 64.), és figyelemre méltó az is, hogy a biztosan Vulciba helyezhető Praxias-csoport vázáin a Micali-festő tradíciója él tovább. no
