Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
ZENTAI LÓRÁND: Giovanni Battista Sangallo rajza és a Medici kápolna freskóterve
A budapesti lap versója (7b. kép) a Louvre 838. sz. rajza után (75. kép) készült részlet-másolat. 2 " Dokumentum-értéke megítélésénél ezért ez utóbbit kell szemügyre vennünk. A Michelangelo-irodalom korábban a Giuliano- (illetve a Lorenzo-) síremlék elveszett terve utáni hű másolatnak tartotta, 27 majd A. E. Popp könyvének 28 megjelenése óta, részben indokolatlanul, kritikusabb álláspontra helyezkedett, s a szerzők! többsége hajlott arra, hogy a rajzban teljesen heterogén kompilációt lásson. 20 Noha a Louvre-beli másolat teljes hűsége, egyes részleteinek hitelessége valóban nem bizonyítható teljes egyértelműséggel, több motívumát mégis nagyobb valószínűséggel lehet, közvetve vagy közvetlenül, elveszett Michelangelo-vázlatokról levezetni, mint meglevő rajzok pontatlan parafrázisának tartani. Talán nem szükséges a folyóisteneket a Phaeton-lapokból származtatni, 30 melyek közül az egyik variáns folyóistene erősen eltérő a Louvre-beli lapétól, a másik pedig, bár ehhez némileg közelebb álló, ellentétes állású. Több, forrásokban említett s azóta elpusztult változat közt pontosabb előképük is meglehetett. 31 A Louvre rajzán például elhelyezésük (és az egész vázlat) összképe megegyezik a Michelangelo egyik levelére felvetett, a márványfejtőknek szóló tömb-vázlatáéval. 32 Még erősebb támpontot találhatunk legalábbis a bal oldali szarkofágfigura esetében. Ezt a hercegsírokhoz készült utolsó fennmaradt sajátkezű vázlat 33 (77. kép) megfelelő alakja után készült szabad változatnak tartják, 34 holott alapvonásaiban teljesen megegyezik a kettős-sírtervek egyikének 30 sarkán látható figurával (78. kép), mely erősebben kifelé forduló tartásában az előző lap és az elkészült síremlék Crepuscolo alakja közt helyezkedik el. Mint az utóbbi említett lap egésze, rectoversoja is mutatja, Michelangelo ekkor ötletek egész sorát vethette papírra, 3 " feltehetően kidolgozottabb formában azt a változatot is, mely már ezt a kis figurát is magában foglalta, ugyancsak részletesebben kidolgozva — s ez után készülhetett a Louvre 838. sz. rajz, mert egyébként az valóban nehezen volna elképzelhető, hogy a Louvre 838. sz. rajzolója, szeme előtt az említett hercegsír-vázlattal, annak viszonylag részletezőbb szarkofágfiguráit egy jóval vázlatosabb alakért otthagyja, Giovanni Battistának adja). Mindez, valamint a leltári szám közelsége arra enged következtetni, hogy ez a rajz is szoros összefüggésben állhat mind a ü07 E ltsz. rajzzal, mind a budapestivel. 26 A budapesti lapon nem szereplő részletek, (melyeket Dosio modenai vázlatkönyvének 72r lapja őriz), nyilvánvalóan a vázlatfüzet valamely másik lapján voltak találhatók. 27 Burger, Fr.: Studien zu Michelangelo. Strassburg, 1907. 10; Thode, H.: i. m. I. (IV.) Berlin, 1908. 4(37. old., XXVIII. sz. 28 Popp, A. E.: Die Medici-Kapelle Michelangelos. München, 1922. 134. old., 27. sz.; 147. old., 16. sz.; 155. old., 2. sz. 2a L. D ussier, L.: i. m. 674b. sz. alatt. (Szerző néhány adatot tévesen közöl: Thode, VI. 462. sz. alatt más rajz szerepel, C. Coypel pedig a Louvre 838. ltsz. lapot metszette meg fordított állásban (repr. : Steinmann, E.: Das Geheimnis der Medicigraeber Michel Angelos. Leipzig, 1907. VI. tábla), ós nem a Louvre 789. ltsz.-út, mint ahogy Dussler 673. sz. alatt feljegyzi). 30 Tolnay, Ch. de: i. m. 150. 31 T o 1 n a y, Ch. de : i. m. 46. s kk., 146. s kk. — A Phaeton-rajzok megfelelő figuráiból Tolnay is, Popp nyomán (i. m. 144. s kk.) folyóisten-vázlatokra következtetett vissza, Éppilyen valószínűséggel mehetnek vissza ezekre a Louvre 838. ltsz. lap folyóistenei is, ahogyan ezt Popp (i. m. 147.) is feltételezi. 32 T o 1 n a y, Ch. de: The Tomb of Julius II. Princeton, 1954. 184. kép. 33 London, British Museum, ltsz. 1859-5- 14-823. 34 T o 1 n a y, Ch. de: The Medici Chapel. Princeton, 1948. 150. 35 London, British Museum, ltsz. 1859 - 5 - 14 - 822. 38 VV i 1 d e, J. (Italian Drawings in the British Museum. Michelangelo and His Studio. London, 1953. 26. sz.) oldja fel helyesen a lapot sűrűn borító vázlatok értelmét. Ebben az összefüggésben a fenti kis figura nem véletlenszerűen jelenik meg, hanem a szegmentíves szarkofág-típus kialakulási folyamatába szervesen illeszkedik bele.
