Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

ZENTAI LÓRÁND: Giovanni Battista Sangallo rajza és a Medici kápolna freskóterve

Hasonlóképpen a falfülkék alakjainak előzményeire is találunk támpontokat, ha ezek ugyancsak feltételezésekre épülnek is.

:!7 Tolnay a Louvre 838. sz. rajzát legújabb cikkében érdekes tézisének fontos bizonyítékaként használja fel, s a lap egyes elemeiből a síremlék-koncepció fejlődésének korai szakaszára von le következtetéseket.

38 Az Uffizi 607 E. lap ugyancsak régóta vitatott tárgya a Medici-kápolnával foglalkozó szakirodalomnak. Korábban a rectoján és versoján (73. kép) látható ábrázolásokat a Magnifici-síremlékterv korai változata utáni teljesen autentikus másolatoknak tartották,

3

" A. E. Lop]),

10 s utána az újabb irodalom

41 inkább kompilátormunkának tekintette, melynek legfeljebb csak egyes motívumai hiteles másolatok. Valószínű, hogy a rajz egyes elemei a másolat hűsége tekintetében különböző értékűek. Legönállóbb, legszabadabban kezelt motívum a recto kissé groteszk támaszkodó nőalakja,

12 s valószínűleg erős átalakításon ment át az eredeti terv egész architektonikus szerkezete is.'

13 Általában elfogadott, hogy a relief-vázlatok michelangelói gondolatot őriznek.

11 A Madonna alakja a rectón nyilvánvalóan a 11. Gyula :i7 A két oldalfülke alakjával kapcsolatban Vasari (Milanesi, VI. 65.) ugyan «duo statue nude»-ről beszél, itt azonban már 1'

o p p (i. tn. 155. old., 3. sz.) is felveti annak lehetőségét, hogy esetleg Vasari elírásáról van szó — a két drapériás alak gondolatára a 11. Gyula-síremlék Kachel és Lea alakja mindenesetre bizonyos mértékben visszautal, (aminthogy más esetekben is szó lehet a két síremlék koncepciójának egymásra hatásáról). Hozzátehetjük még, hogy hasonló drapériás alakok jelennek meg a Magnificisírokhoz készült vázlatok odalfülkéiben is (Albertina, Sc, Ii. 14(5., stb.), melyek autenticitása, ha csak mint futó ötleté is, többé-kevésbé általánosan elfogadott. (L. D u s s 1 e r, L. : i. m. ü99. sz.) Az ülő alak esetében Popp (i. in. 147. old., Ki. sz.) is, T o 1 n a y (i. m. 150.) is kompozit-figuráról beszélnek, amennyiben a lábtartást Lorenzo, a kezek gesztusát Giuliano alakjáról «vette» volna a másoló — valójában mindkét motívum eléggé eltér az elkészült szobrokétól. Feltehető, hogy a korai vázlatokon ezek a gesztusok nem váltak még ilyen élesen szét a két figuránál, s a louvrei lap egy ilyen stádiumot rögzít. Erre mutatna az alak akt-szerű volta is (a drapéria épp csak jelezve van), ami Michelangelónál a korai bozzettók jellemzője (T o 1 n a y, Ch. de: i. m. 142.). :,H Tolnay, Ch. de: Nouvelles remarques sur la Chapelle Médicis. Gazette des Beaux-Arts LXXIII, 19(59. (55 s kk. — a korai antikosabb, «poganyabb» koncepciótól a keresztényibb szellemű változatra való átváltás elméletét támasztja alá érdekes adatokkal. A modenai vázlatkönyv 72v rajzának értelme azonban talán jobban feloldható a budapesti rajz ismeretében. így nem szükséges olyan stádiumot feltételeznünk, amelyben a szarkofágfigurákat még mint felköríven mozgó égitest-allegóriákat kell értelmeznünk (i. cikk, 71.); a modenai rajz ugyanis a budapesti lap másolata, mely viszont szintén nem több a Louvre 838. ltsz. lap egyszerűsített kópiájánál — az előbbi kettőn húzódó félkör nem égitestek pályáját jelképezi, hanem a szarkofágtetők vázlatos jelzése. 39 G e y m ü 1 1 e r, H. F. v.: i. m. 19; Bürge r, Fr. : i. m. 36. sk.; Brockhaus, IL: Michelangelo und die Medici-Kapelle. Leipzig, 1909. 74. skk.; T h o d e, II. : i. tn. 241. sz. 4(1 Popp, A. E. : i. m.: 129. old., 15-18. sz. 41 L. D u s s 1 c r, L. : i. m. 496. sz. alatt. Megjegyzendő, hogy Tolnay, aki monográfiájába (i. m. 271. old., 223. kép) még szabad parafrázisként vette fel a lapot, legújabb cikkében hiteles forrásként használja fel (Gazette des Beaux-Arts LXXIII, 1969. 72. s k.). 42 P o p p, A. E.: i. m. 30/a. kép. Mintha a British Museum Michelangelo-rajzán (ltsz. 1859 — 5 — 14 — 822.) látható jobb oldali álló alak félreértése vagy groteszk elrajzolása lenne. A londoni rajzzal való kapcsolatot a szarkofág-figurák esetében P o p p (i. m. 130.) is említi. 43 P opp, A. E. : i. m. 130. 44 P o p p, A. E. : i. m. 130. old., 18. sz. — lényegében B r o c k h a u s (i. m. 75. s k.) értelmezését veszi át, csak hónap-ábrázolások helyett inkább a négj évszak allegóriájára gondol (Uffizi 607 E. lapon: tavasz és ősz). Neuf e I d, G. (Michelangelo's Times of Day. The Art Bulletin XLVIII, 19(56. 282.) a relief-ábrázolásokat átvezető fokozatnak tekinti a forrásként szolgáló platóni gondolatok és a végső változat napszak-allegóriái között. Legújabban Tolnay (i. cikk, 73.) Apolló és Vénusz allegóriákként értelmezi a reliefterveket.