Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
ZENTAI LÓRÁND: Giovanni Battista Sangallo rajza és a Medici kápolna freskóterve
ben. lü A rajzstílus hasonlósága — az eredeti kompozíció szétszabdalt motívumainak a lapot ügyesen betöltő jellegzetes csoportosítása, az alakrajz egyezései arányokban, modellálásban (körvonalak nyers egyenetlensége, satírozás módja, izomkötegek hasonló jelzése, végtagok rajzának sajátos befejezetlensége, stb.) alapján ugyanis valószínűnek tarthatjuk, hogy a budapesti rajz ugyancsak az Uffizi-beli rajz művészétől származik. Vagyis, bár A. E. Popp kétségtelenül helyesen ismerte fel a budapesti rajz általános összefüggéseit az «Aristotile» gyűjtőnév alatt összefoglalt másolat-csoporttal, ha a Geymüller-Degenhart által javasolt megkülönböztetés helytállónak bizonyul, a budapesti rajzot is Giovanni Battistának kell tulajdonítanunk. A két lap kapcsolatát illetőleg pedig talán egy további feltevést is megkockáztathatunk: bizonyos tények arra mutatnak, hogy valaha szorosan összetartoztak, valószínűleg egy vázlatkönyv lapjait képezték. Azonkívül, hogy méreteik majdnem teljesen azonosak" 1 (az 1 cm magasságkülönbséget a budapesti lap rongált alsó és felső szélének jól látható utólagos egyenesre vágása okozhatja) — a rajtuk található ábrázolások együttes megjelenése (másolatban) G. A. Dosio egyik újabban publikált vázlatkönyvében 17 kétségtelenül bizonyítja hajdani szoros összefüggésüket. E vázlatkönyvben egyébként az ábrázolások egymásutánjából rekonstruálható egy olyan állapot, melyben tematikusán rokon lapok ma már szétszórt csoportja még egy gyűjteményben volt található. 18 Érdekes 15 D u s s 1 e r, L. : i. m. 496. s/,. — idézi a korábbi irodalmat. Nyilván elírás folytán e lap versóján levőként idézi azt a Miehelangelóra utaló feliratot, mely az Uffizi 3912 A. sz. lapján olvasható. 16 Budapesti lap : 190 X 140 mm ; Uffizi, ltsz. 607 E : 200 X 140 mm. Itt jegyezném meg, hogy a Lille, Musée Wicar-ban őrzött vázlatkönyv 153. lapjának, mely a S. Lorenzo homlokzatterve után készült, (Geymüller, H. F. v.: i. m. 3. kép) mérete 210 x 140 mm, s e lap rajza Dosio modenai vázlatkönyvében (1. 17 — 18. jegyzet) az Uffizi 607 E rajzzal egymást követő lapokon szerepel másolatban. Ez a tény a két fenti lap és a lillei vázlatkönyv kapcsolatának kértlését is felveti, többet azonban csak a vázlatkönyv teljes anyagának ismereté! ten lehetne mondani. 17 Modena, Biblioteca Estense, Codice Campori (L u pori n i, E.: Un libro di disegni di Giovanni Antonio Dosio. Critica d'arte IV, 1957. 442 — 467.; 1958.43— 72.) — a kódex 72. lapjának versóján a budapesti lap versójának, a 74. lap rcctóján és vei-sóján a/ Uffizi 607 E ltsz. lap recto-versójának másolata látható (L up or in i, E.: i. cikk: (i., 5., S. kép). Egyébként Dosio másik, berlini vázlat könyvében, az ún. Codex Berolinensishen (kiadta: H ül se n, Ch.: Das Skizzenbuch des Giovannantonio Dosio im Staatlichen Kupferstiehkabinett zu Berlin. Berlin, 1 933.) is van egy töredék (uo. 19. — fol. 30. r. és v. rajzai, Hülsen szerint nem Dosio sajátkezű munkái), melyen a két oldal ábrázolásai a lenti rajzokkal állnak összefüggésben. Az egyiken (uo. XLHI. tábla, 82. kép) a Giuliano iíremlók főalakját másolja a Louvre 838. ltsz. lapja után, a másikon (uo. XLIV. tábla, 84.kép) egymás mellett a Louvre 838. ltsz. lap jobboldali folyóistenét, valamint az Uffizi 607 E ltsz.-ún is megjelenő szarkofág-alakot. Â budapesti rajz versójának és a Louvre 838. ltsz. lapjának összefüggését 1. később. 18 A vázlatkönyv rajzai valószínűleg kivétel nélkül másolatok — az előképül szolgáló rajzok nagy része pontosan megjelölhető. Az alábbi lista a Michelangelo sír-terveivel kapcsolatos rajzokat tartalmazza. [A kódexben négy különböző lapszámozás található (L u pori n i, E. : i. cikk, 447.) — az alább következő lapszámok az utolsó, mind a 153 lapon végigfutó számozást követik.] 1—3. — a Medici-kápolna Magnifici-sírjaihoz készült vázlat után (L u p o r i n i, E.: i. cikk 1—3. kép). A Dosio-féle másolat az Albertina-beli változat után készülhetett, egyes részletekben ezzel mutatja a legtöbb egyezést. (Albertina, Sc. R. 146. S t i x, A. — Fröhl ich, L. : i. in. 138. sz.) Amennyiben ez reprodukciók után megítélhető, az Albertina-beli lap és a Louvre 838. ltsz. lap rajzolója azonosnak látszik. L. T o 1 n a y (Gazette des Beaux-Arts LXXIH, 1969. 73.) erre vonatkozó megállapításait is. 45, 49, 50 — 54. — II. Gyula síremlékével kapcsolatos rajzok után. 7 Ír és v, 72r és v, 73v, 74r és v, 75r — a Medici-kápolnával kapcsolatos rajzok után. Részletezve :
