Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

MRAVIK LÁSZLÓ: A budapesti «BROCARDVS»-portré néhány kérdéséhez

padovai egyetem hallgatója volt.

1 Logikus tehát, hogy aki a feliratot eredetinek tartotta, kénytelen volt lemondani a Giorgione-attribucióról, sőt a datálás is nehézzé vált számára, mert az ábrázolt életkorából adódóan a portrét 1530 tájára kellett helyeznie.

0 A mű egész felfogásából, ábrázoltjának viseletéből, tehát a többékevésbé jól megragadható jegyekből következőleg azonban a keletkezés ideje 1505—1515 közé esik. Egy bizonyos: ilyen sűrítetten, tipikusan giorgioneszk művet szinte lehetetlen 1530 tájára, tehát arra az időszakra tenni, amikor a «giorgionisnio» stíluskorszaka már csaknem teljesen felszívódott a Tiziano által megteremtett újabb áramlatba. A stíluskritikai elemzés helyzetét e képpel kapcsolatban nagyon megnehezíti erős rongálódása. Az alak és az emblémák helyzetéből arra lehet következtetni, hogy a festményt jobboldalt mintegy 5 centiméterrel megcsonkították. Az X-sugaras vizsgálat eredménye szerint a tájhátteret teljesen átfestették. Ugyanez a vizsgálat azt is kimutatta, hogy a festő már maga is végzett a képen módosításokat, a tekintet eredetileg felfelé fordult, s a fül helyzetében is apró módosítás történt.

6 A háttér néhány részlete ma is áttűnik a fedő rétegen. Mivel a röntgenvizsgálat az eredeti ridegben számottevő rongálódást nem mutatott ki, a festmény restaurálható. * E képpel az utóbbi időben alaposan csak M. Auner foglalkozott.

7 Tanulmányának fő célja a könyöklőn levő jelzések értelmezése volt. Ezzel kapcsolatos megállapításai kétségkívül figyelemreméltóak. Igen sajnálatos, hogy az ikonográfiái vizsgálatok mellett teljesen elhanyagolta a mű stílusbeli körülhatárolását. így történhetett, hogy nyilvánvalóan erős giorgioneszk stílusa ellenére a képet 1530 tájára helyezte, mely így az ő értékelésében elkésett, provinciális alkotás. Lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a hármasfej Hekatéval és Triviá

val függ össze, aki az utazók és a zarándokok védelmezője volt, a kalap pedig zarándokjelvény. A tabula ansatát nem sorolta az attribútumok közé, s ezzel érvelésének logikája némiképp csorbát szenvedett. A felirat szerinte: «ANTONI VS BROKARDVS MAKTA

VIT». Ez az olvasás téves, mivel a harmadik szó első három betűje még jól olvashatóan «MAR . . .». Végső soron a szerző a művet Antonio Brocardo fogadalmi jellegű arcképének tekintette. A datálás elfogadhatatlan volta ezt az egyébként alapos filológiai apparátussal alátámasztott véleményt valószínűtlenné teszi. Többen szójátékot sejtettek a könyöklőn levő ábrázolásokban. Ezen az alapon jutottak Vittore (Vettor) vagy Vincenzo Cappello nevéhez, akit a kép ábrázoltjának véltek. Bár ez a vélemény szintén eléggé látványos eredményre vezetett, semmiféle 4 Az adatok V i t a 1 i n i, D. : Antonio Brocardo, una vittirna del Bembismo. Lonigo, L902. munkájára támaszkodnak. Erre épül He rm a nin, F.: Il mito di Giorgione. Spoleto, 1933. 173. véleménye is, aki szerint a kép keletkezési idejében, 1510 körül Brocardo kilenc éves lehetett. Velencében és környékén több Antonio Brocardo is élt, de a rájuk vonatkozó adatok 1531 utániak. Fennmaradt egy 1530 tájára datált retorikai vita, méhnek egyik szereplője Brocardo volt. S p e r o n i, S. : Dialogo della rhetorica. Venezia, ' 1550. 108 - 131. 5 A festményt 1530 körűire datálják. YV i c k h o ff, F. : Ludwig Jusd, < Oorgione. Kunstgesch. Anzeigen, 1909. 38. - Lederer S.: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. A velencei festők. Művészet, V, 1906. 272. - A une r, M.: i. m. ,; Ká k a v S z a 0 ó, G. : Giorgione o Tiziano? Bollettino d'Arte, XLV, I960. 320324. "Aune r, M. : i. m.