Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
MRAVIK LÁSZLÓ: A budapesti «BROCARDVS»-portré néhány kérdéséhez
A lUDAPESTl «BRÖKARDVS»-PORTRÉ NÉHÁNY KÉRDÉSÉHEZ A Szépművészeti Múzeum velencei arcképei közül mind kvalitását, mind fejlődéstörténeti jelentőségét illetően kiemelkedik a 94-es leltári számú portré (53. kép). 1 Mivel régi inventárok adataival — melyek a képmásokat mindig lakonikus rövidséggel jelezték, — nem azonosítható, állapota pedig rossz, ezért attribuciója is igen bizonytalan. Részben Giorgione, részben valamelyik ismert vagy ismeretlen követője műveként méltatták a festményt. Ugyanígy bizonytalan az ábrázolt maga, pedig kilétének meghatározásához komoly segítséget nyújt az a körülmény, hogy a képen több attribútum-jellegű motívum található. 2 Kétségkívül a kép többi részével egyidőben készült a könyöklőn levő hármasfej, a fekete kalap és a tabula ansata (54. kép). A felirat ( «ANTONIVS BROKARDVS MAR . . .»- keletkezésének ideje bizonytalanabb, több vélemény szerint későbbi ráfestés. Az ábrázolt kéz tartása is eléggé hangsúlyos ahhoz, hogy valamilyen utalást sejtsünk benne. A felirat alapján az ábrázoltat többen Antonio Brocardo (vagy Broccardo) velencei költő, rhétor és jogász képmásának hitték, s elsősorban az illetőnek költő mivoltát hangsúlyozták, aminek oka nyilván a kép lírai hangulata volt. Brocardo halálának dátumát pontosan ismerjük (1531), születéséét nem, s tudjuk még azt is, hogy fiatalon halt meg. 3 A gyérszámú adatból arra következtetnek, hogy születési éve 1500—1501 tájára tehető, amit alátámaszt az a tény is, hogy 1525-ben még a 1 A képre vonatkozó irodalom megtalálható Pigler, A.: Museum der Bildenden Künste, Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 1. 204 — 206. A bibliográfiai összeállításból kimaradt néhány fontosaid) adat: S u t e r, K. K. : Dürer und Giorgione. Zeitschrift für bd. Kunst. 63, 1929/30. 186. (Giorgione, Broccardo képmása) — Clark, K.: Die Londoner italienische Ausstellung. Zeitschrift für bd. Kunst, 64, 1930. 137. (Giorgione) — F i o c c o, G.: Pordenone. Udine, 1939. 137. (Giorgione, Cappello képmása) — V a 1 s e c c h i, M.: La peinture vénitienne. Paris, 1954. 98. old., 105. tábla (Giorgione, 1508-10 körül) — Colét ti, L.: Tutta la pittura de Giorgione. Milano, I 955. 65. (Bizonytalan kép ; talán Pordenone, ( 'appelle képmása) —Castelf r a n c o, G. : Note su Giorgione. Bollettino d'Arte, XL, 1955. 298. (Giorgione) — Zarapetl i, P.: L'opéra compléta di Giorgione. Milano, I 968. 62. kat. sz. (nem Giorgione, inkább Pordenone) — Ballarin, A.: Pittura veneziana nei Musei di Budapest, Dresda, Prága e Varsava. Arte Veneta, XXII, 1968. 237. (Tiziano korai műve). 2 Az attributum-jellegü tárgyak és utaló elemek a Giorgione-kör több fontos emlékén fellelhetők. A mester sajátkezű művei közül a «Tempesta» jellegzetes épületei, oszloptöredékei, heraldikai utalása, a római Palazzo Venezia kettős arcképén levő gránátalmának ilyen a funkciója, a követők művei közül különösen gazdag ilyen tekintetben a leningrádi «Muselli»-portré (21. sz.). L. erről G aras K.: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században, 111. A Szépművészeti Múzeum Közleményei, 28, 1966. 69 — 93, 149- 159. 3 Az (a-re vonatkozó levelet közli pl. A u n e r, M. : Randbemerkungen zu zwei Bildern Giorgiones und zum Brocardo-porträt in Budapest. Jahrbuch der Künstln st. Samml. in Wien. N. F. XVIII. 1958. 164.
