Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)

POGÁNYNÉ BALÁS EDIT: Észrevételek Marcantonio Raimondi néhány metszete motívum-előzményeinek és továbbhatásainak kérdéséhez

ÉSZ II EVÉT EL EK MA ROANTO NIO RAIMONDI NÉHÁNY METSZETE MOTÍVUM-ELŐZMÉNYEINEK ÉS TOVÁBB HATÁSAINAK KÉRDÉSÉHEZ Marcantonio Raimondi metszeteinek hatása számos későbbi műalkotásra, festményre, — egészen a legújabb időkig, — már Thode

1 előtt is ismeretes volt. E hatás pontos körvonalazása azonban korántsem megoldott feladat. Az antik művészet elemeit és a korabeli művészeti hatásokat összeolvasztó metszeteivel a mester az új formaideál közvetítőjévé vált: e problémakörben egyik jellegzetes lapja a korai, bolognai korszakában készített Allegória (Bartsch 300 — 93. kép).

2 E metszet Francesco Francia bolognai műhelyében készült, hátterének tájmotívuma alapján még az 1505-ös dátumot viselő Pyramus és Thysbe metszet előtt, melynek tájképi megoldása már düreri vonásokat mutat. S nem jellemzi az Allegóriát az a technika sem, melyet Raimondi Dürer lapjain iskolázva sajátított el. Vésővezetése laposvonalú, gömbölyítés nélküli, még helyenként rajzhibákat is mutat, A szóbanforgó metszet közepén kerek talapzaton ruhátlan ifjú áll, fölemelt jobbjában égő fáklyával. Mellette a földön álló, tükröt tartó nőalak (95. kép) alapos vizsgálata kétségtelenné teszi, hogy benne a Szépművészeti Múzeum Lorenzo Costa: Ruhátlan nő (Vénusz?) c. képének alakja ismerhető fel (90. kép).

;í A jellegzetes fejtípus, a csigákban elöl a nyakba hulló, középen simán elválasztott hajjal keretezett arc nemcsak rokonságukat szemlélteti, hanem ugyanannak a modellnek ugyanolyan rajz alapján történő ábrázolását is tanúsítja, tükörképi megoldásban. Mindkét alak nyugodt, egyenes tartása, drapériát tartó kezének gesztusa, a keskeny kendő elhelyezése, a törzs megformálása, az egyenes, súlyos állás statikája — amely mindkét alak formai lényege — kétségtelenül tanúsítja, hogy a kompozíciót Raimondi Costától vette át.

4 Néhány részlet-eltérés, mozdulatváltozás arra enged azonban következtetni, hogy a Costa-alak mellett más előz1 T h o d e, H. : Die Antiken in den Stichen Marcanton's. Leipzig, 1881. 25. 2 Allegória. (Az emberi élet allegóriája. Ifjú a fáklyával, Ifjú a cornucopiával.) Bartsch (XIV) 360. - Delaborde 160. - Ltsz. 5591. 272x375 mm. Monogrammal jelezve. •"Lorenzo Costa: Ruhátlan nő (Vénusz ?). Nyárfa, 174x 76 cm. Ltsz. 1257/124. B i g 1 e r, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 156. 4 A tükröt tartó nőalak előzményénél Botticellit említi Jebens alapján Oberheide, ív. megegyezik Piglernek a ( 'esta-Vénusz előzményéről tet1 megállapításával (Pigler, A.: i. m. 156.). A metszettel foglalkozók elsősorban Francesco Francia hatását emelik ki, Ercole Robertire és Signoreilire mutat rá O b e r h e i d e, A.: Der Kinf luss Marcantonio Raimondis auf die nordische Kunst des Ki. Jahrhunderts. Hamburg, 1933. 88.; Lorenzo Costa hatását emeli ki e lapnál Bernoulli és Schmidt, anélkül azonban, hogy a Costa Vénuszával való kapcsolatra rámutatna. Be rno ulli, R.: Die Kupferstiche von Marcantonio Raimondi. Zürich, 1933.; Schmidt, H. \\\: Tbieme-Becker, Kunstlerlexikon, XVII, 575. — Francia mellett A. Mantegna, Timoteo Viti és Jacopo Ripanda hatását említi e lapnál Pet r n c c i ( Bollet t ino d'Art e XXXI, 1937.38.).