Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)

POGÁNYNÉ BALÁS EDIT: Észrevételek Marcantonio Raimondi néhány metszete motívum-előzményeinek és továbbhatásainak kérdéséhez

meny is módosította a motívumot. A festmény alakja mindkét kezét egyenesen leengedve tartja, jobb csuklójára van csavarva a kendő egyik vége, másik végét oldalánál magához szorítja, a lecsüngő rész egyenes, függőleges redőzetű. A metszeten a felemelt jobbjában tükröt tartó nőalak behajlított könyökénél átvetett kendő végének merev redőzete pedig — indokolatlanul — vízszintesen lebben. Mivel bal kezének helyzete is más, mint Costa Vénuszáé, ezért a kendő természetellenesen követi ugyanazt a formát, mint a festményen. A metszet tükröt tartó nőalakjánál a lábak tartása, az alak aránya teljesen megegyezik a festményével, de a derékrész árnyaltabb, rajzosabb formája szintén egy módosító előképre utal.

5 A metszet-alak rajzának a festménytől való eltérései egy harmadik mű hatására vallanak, antik szobor-előzményre, s ez minden bizonnyal a Vatikáni Vénusz és Ámor csoport alakjában (98. kép), az úgynevezett Vénusz Felix-ben fedezhető fel. E szobrot II. Gyula 1503-ban — pápává választása után — vitte a Vatikánba. Mivel ő 1491 és 1503 között száműzetésben volt, a szobor 1491 előtt került gyűjteményébe, de csak 1503 után vált hozzáférhetővé mások számára,

6 Costa 1503-ban éppen a pápaválasztás alkalmával járt Rómában, a bolognai szenátus küldöttségének kíséretében, akkor láthatta ott és feltehetően rajzmásolatot készített róla. Raimondi pedig ennek a rajzmásolatnak és esetleg már a budapesti képnek az ismeretében a metszeten látható, tükröt tartó nőalakot. Metszetén a szoborhoz képest megváltoztatta a redőzetet, de az állás, a fejtartás, a kéztartás teljesen megegyező. Costának ezzel az antik szoborral való kapcsolatát támogatja az a tény is, hogy ő fejezte be Mantegna Comus-képét, melyen megtalálható a Vénusz és Ámor e csoportja (97. kép).

7 A piedesztálon álló ifjú alakja is Mantegna-alakot idéz. Petrucci szerint a kapcsolat Mantegna Bacchanal a dézsával (B. 19) c. metszetén baloldalt a bőségszarura támaszkodó ifjún mutatható ki.

8 Oly vélemény- is akadt, amely szerint a Belvederei Apolló összehozható a Mantegna-alakkal, de a Raimondiéval is;

y szerteágazó problémakört érint ez a kérdés, amely általában Dürer Ádám és 5 Ezek az itt nem szervesen beilleszkedő eltérések, a redőzet merev vízszintese, a kendő átvetése a könyöknél, de a megegyezések — a testfelépítés, a konstrukció, a lábtartás—a tiszta kontúrok egyaránt Dürer Tudós álma 1497 körül készült rézmetszetének Vénusz alakját idézik. Raimondinak ez az Allegóriája (B. 360) kétségtelenül düreri iskolázottsága előtt keletkezett, így tehát az amahhoz is előképül szolgáló itáliai előzményen keresztül kapcsolatos csak vele; egy olyan művön keresztül, mely antik szobor-előzményen alapul, s mely több hasonló korabeli műalkotás között forrása lehetett. Dürer, Costa, Raimondi egyéb műveiben fellelhető kapcsolat is Mantognához köti a közös előképet, Erre utal Mantegna Tengeri szörnyek harca (B. 17) c. metszetének bal oldali Nereidája. De erre enged következtetni egy elveszett Mantegna-rajz rekonstrukciója, melyet Panofsky feltételezése alapján — a Nereidához hasonlóan — fel lehet használni Raimondi Nimfájára (B. 319), Dürer Amomyne és Herkules (B. 73) metszetére vonatkozó hatáskutatások során. P a n o f s k y, E. : Hercules am Scheidewege. Leipzig, 1930. 169. 6

Michaelis, A.: Geschichte des Statuenhofes im Vaticanischen Belvedere. Jahrbuch des Kaiserlichen Deutschen Archaeologischen Instituts, 5. Berlin, 1891. 14.; Am e lun g, W.: Die Sculpturen des Vaticanischen Museums, II. Berlin, 1908. 112. old., 12, 42. tábla. 7 A Comus képet Mantegna halála után Costa fejezte be 1506 után Isabella d'Esté Studiolója számára. Tietze — C o n r a t, E.: Mantegna. London, 1955. 196. «Petrucci, A., Bollettino d'Arte, XXX. 405. 9 O b e r h e i d e, A.: i.m. 88. Jebensre utalva Raimondi (B. 360) Allegóriájának a piedesztálon álló ifjúját a Belvederei Apolló után készültnek tekinti; szintén ezen a véleményen van Aldo Foratti: Le stampe giovanile di Marcantonio. L'Archiginnasio, Bologna, 1938. 4.; A Mantegna «Bacchanal a dézsával) (B. 19) c. metszetén bal oldalt a cornucopiára támaszkodó ifjú alakjának előképét a Belvederei Apollóban jelöli meg I. Blum, ami részint egyáltalában nem meggyőző s a Mantegna irodalomban másutt nem is fordul elő. B 1 um, I.: Mantegna und die Antike. Strassburg, 1936. 92. ír. 225